Az emberek hinni akarnak, és manapság bármit elhisznek.
Az élet néha fejbe vág egy téglával. De ne veszítsd el a hited!
Ha igazán hiszel abban, hogy meg fog történni, bármi is legyen, akkor semmi nem állíthatja meg, meg kell történnie! Ha látod itt bent, és van elég bátorságod kimondani, akkor meg fog történni. Ismerősnek érzem, annyira tisztán láttam. Esküszöm az Istenre, annyira tisztán, annyira állhatatosan láttam, hogy most itt van, a valóságban. Először a fejemben látom, aztán meg is szerzem!
Az a legfontosabb, hogy az ember higgyen önmagában, különösen azokban a pillanatokban, amikor úgy tűnik, hogy minden összeomlik körülötte.
Semmire sincs garancia, de amiben erősen hiszünk, az gyakran hatással van a dolgok kimenetelére.
Ha hiszel abban, hogy Isten csodákat művel, akkor azon is el kell gondolkodni, hogy vajon akad-e a Sátánnak is egy-két trükk a tarsolyában.
Ha hinnék Istenben, ha hinnék a bűnben…ez az a hely, ahonnan egyenesen a Pokolra kerülnék. Ha hinnék a Pokolban.
Ma iszonyú nagy hit van bennem,
hogy a kóválygó felhőknek is útja van
s minden léptem után nyomot hagyok.
Valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy „megteremteni”, aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes belső bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb-utóbb a fizikai világban is megjelenik.
A türelem kulcsai az elfogadás és a hit. Fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, szemléld reálisan magad körül a világot. Bízz magadban és döntésed irányvonalában.
Aki nem ment át a kételyen, az soha nem lesz képes kiküzdeni saját valóságos hitét.
Az ember természete szerint arra ítéltetett, szerencsére, hogy higgyen valamiben. Még az ateista is hívő: hisz Isten nemlétezésében. Mindannyian hiszünk valamiben: ha azt mondjuk, nem hiszünk, akkor a „nemhívésben” hiszünk és ez is egyfajta hit.
Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban… Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban.
A Biblia mély és vigasztaló szelleméből megnyugvást nyerünk attól, hogy a „látott dolgok ideig tartók, a nem látott dolgok örökkévalók”.
A Biblia olvasását jóval előbb kezdtem, mintsem meg tudtam volna érteni. Most furcsának találom, hogy lehetett még olyan idő is életemben, amikor lelkem nem fogta föl csodálatos összhangját.