Az emberek manapság imádnak ítélkezni, és kihangsúlyozni a hibákat. Pedig az határoz meg minket a leginkább, hogy miként cselekszünk a hibáink után.
A legtöbben másokat hibáztatunk azokért a dolgokért, amik nem működnek az életünkben. A házastársunk a hibás a boldogtalan családi otthon miatt, a főnökünk a hibás a munkahelyi stressz miatt, egy idegen a hibás, amiért forgalmi dugóba kerültünk, és persze a szüleink a hibásak, amiért megrekedtünk. Mindenhol a felelősöket keressük, ez azonban nem más, mint önmagunk mentegetése. Ha másokra kenjük a felelősséget az életünk miatt, biztosan boldogtalanok leszünk, hiszen így csak az áldozatot játsszuk.
Azt hiszem, a legnagyobb hiba az, hogy nem tanuljuk meg elég korán a megtakarítást szokásként kezelni. Mert a megtakarítás megszokás kérdése. A második legnagyobb hiba az, hogy az emberek hamar akarnak meggazdagodni. Lassan elérni, hogy jól élj, az viszonylag könnyű. Gyorsan meggazdagodni sokkal nehezebb.
A legjobb barát néha kegyetlenül őszinte, néha rávilágít a hibáinkra, sőt, néha ő meri egyedül kimondani, amit hallanod kell. De az is biztos, hogy a legjobb barát az, aki elsőként áll majd ott, hogy felkaparjon a földről, miután hibát hibára halmoztál, és nem fog szólni egy rossz szót sem. Akkor már csak támogat.



















