Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!
Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is,
még ha utolsó is vagyok,
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végig harcolom
s a lobogót megmarkolom!
Sok ifjú van itt ma, akik a háborúban dicsőséget keresnek, de fiúk, ez itt maga a pokol. Elvihetitek ezt a figyelmeztetést a következő generációnak. Én rémülettel tekintek a háborúra.
Megvédjük szigetünket, bármibe kerül is. Harcolunk a partokon, harcolunk a leszállópályákon, harcolunk a mezőkön és az utcákon, harcolunk a hegyekben; sosem fogjuk megadni magunkat.
A háború célja nem az, hogy meghaljunk a hazánkért, hanem hogy elérjük, hogy ellenségünk tegye meg ugyanezt.
Bolond és helytelen elesett katonáinkat gyászolni. Inkább meg kellene köszönnünk Istennek, hogy mennyien élünk még.
Aki jelentéktelen emberek ellen harcol, nem nyerhet semmit.
A küzdelemből főként azok kerülnek ki győztesen, akik jobban szeretik a küzdelmet a sikernél.
Ahogy mindenki tudja, Isten a nagy hadseregek mellett van, a kicsikkel szemben.
Ha mindig csak a szemet szemért elv érvényesül, mindannyian vakok leszünk, és a gyermekeink is azok maradnak.