Bertrand Russell

Bertrand Russell

1872. május 18. - 1970. február 2.

irodalmi Nobel-díjas angol matematikus, logikatudós, filozófus és szociológus

Bertrand Russell brit filozófus, matematikus, logikatudós és társadalmi gondolkodó volt, a 20. század egyik meghatározó értelmiségi alakja, aki 1950-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Írásaiban és előadásaiban a boldogság, a tudás, a szeretet, a szabadság, a háború és a társadalom kérdéseit vizsgálta, gyakran éles logikával és szellemes, közérthető megfogalmazással.

Még ma is az egyház az egyik legnagyobb ellensége a fejlődésnek, javulásnak a világban levő szenvedés csökkentése tekintetében, mert erkölcsösségnek önkényesen bizonyos viselkedési szabályok szűk halmazát nevezi.

Ismertem valakit, aki halálra rémisztette gyülekezetét azzal, hogy kijelentette: a második eljövetel bármelyik percben bekövetkezhet, de aztán megnyugodtak, mikor látták, hogy az illető fákat ültet a kertjében.

A filozófia, ha nem is tud megfelelni annyi kérdésre, mint óhajtanánk, legalább arra képes, hogy kérdéseket tegyen föl, amelyek növelik a világ érdekességét és megmutatják, hogy a mindennapi élet legközönségesebb dolgainak felszíne alatt is csodálatos és különös dolgok rejlenek.

Az által, hogy a jónak ily módon törvényhozói funkciót tulajdonított, Platón elválasztotta egymástól a filozófiát és a tudományt, ami, véleményem szerint, kárára vált mind a kettőnek, s kárára van azóta is.

Saját lábunkra akarunk állni, és torzítatlanul szemlélni a világot – a jó dolgokat, a rossz dolgokat, a világ szépségét és csúfságát; olyannak akarjuk látni a világot, amilyen, és nem akarunk félni tőle. Értelemmel meghódítani a világot, nem szolgamódra alávetve magunkat borzalmainak.

Jó néhány dolog van, amiben sokkal inkább egyetértek Jézussal, mint a gyakorló keresztények. Nem tudom, végig tudnék-e menni Jézussal az ő teljes útján, de sokkal tovább mennék vele, mint a gyakorló keresztények többsége.

A filozófia értéke tulajdonképpen nagyrészt éppen bizonytalanságában keresendő. Az az ember, akinek sejtelme sincs a filozófiáról, úgy éli le életét, hogy mindvégig be van zárva előítéletei börtönébe, melyeket a „józan észből”, korának és nemzetének közkeletű vélekedéseiből, és olyan meggyőződésekből merít, amelyeket eszének tudatos használata nélkül egyszerűen átvett.

A boldog életnek bizonyos fokig föltétele a csendes élet, mivel az igazi életöröm csak a csend és nyugalom atmoszférájában tud megfoganni.

Mint egyetemi hallgató, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tanárok az egyetemen teljesen feleslegesek. Az előadásoknak semmi hasznát nem láttam, és ekkor megfogadtam, ha majd egyszer belőlem is előadó lesz, nem fogom magamat abba a tévhitbe ringatni, hogy előadásaimnak bármi haszna van. Ehhez a fogadalmamhoz hű is maradtam.

Hála a tudománynak, jócskán megnehezíthetjük, hogy azok az emberek, akikre a kormányzat görbe szemmel néz, menedéket találjanak valahol.