Indulat ellen harcolni nehéz, mert amit akar, a lélek árán veszi meg.
Bertrand Russell
1872. május 18. - 1970. február 2.
irodalmi Nobel-díjas angol matematikus, logikatudós, filozófus és szociológus
Bertrand Russell brit filozófus, matematikus, logikatudós és társadalmi gondolkodó volt, a 20. század egyik meghatározó értelmiségi alakja, aki 1950-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Írásaiban és előadásaiban a boldogság, a tudás, a szeretet, a szabadság, a háború és a társadalom kérdéseit vizsgálta, gyakran éles logikával és szellemes, közérthető megfogalmazással.
Az álomtalan éjszakák néha olyan gondolatokat hoznak, amelyek egész napon át vigaszul szolgálnak.
A matematikát, ha helyesen fogjuk fel, nemcsak az igazság, hanem egyszersmind magasrendű szépség is jellemzi: hideg és szigorú, a szobrászatéhoz hasonló szépség.
A tudománynak egyetlen pillanatban sincs teljesen igaza, másrészt igen ritkán téved tökéletesen, és törvényszerűen több esélye van az igazságra, mint a tudománytalanság elméleteinek.
A tudás alapja a tapasztalat, de a tapasztalat is megtéveszthet.
Még ma is az egyház az egyik legnagyobb ellensége a fejlődésnek, javulásnak a világban levő szenvedés csökkentése tekintetében, mert erkölcsösségnek önkényesen bizonyos viselkedési szabályok szűk halmazát nevezi.
Ismertem valakit, aki halálra rémisztette gyülekezetét azzal, hogy kijelentette: a második eljövetel bármelyik percben bekövetkezhet, de aztán megnyugodtak, mikor látták, hogy az illető fákat ültet a kertjében.
A filozófia, ha nem is tud megfelelni annyi kérdésre, mint óhajtanánk, legalább arra képes, hogy kérdéseket tegyen föl, amelyek növelik a világ érdekességét és megmutatják, hogy a mindennapi élet legközönségesebb dolgainak felszíne alatt is csodálatos és különös dolgok rejlenek.
Biztonságos időszakokban megengedhetjük magunknak, hogy utáljuk a szomszédunkat, de veszély idején kénytelenek vagyunk szeretni őt.
Az által, hogy a jónak ily módon törvényhozói funkciót tulajdonított, Platón elválasztotta egymástól a filozófiát és a tudományt, ami, véleményem szerint, kárára vált mind a kettőnek, s kárára van azóta is.
A sztoikus nem azért erényes, hogy jót tegyen, hanem azért tesz jót, hogy erényes legyen.
Saját lábunkra akarunk állni, és torzítatlanul szemlélni a világot – a jó dolgokat, a rossz dolgokat, a világ szépségét és csúfságát; olyannak akarjuk látni a világot, amilyen, és nem akarunk félni tőle. Értelemmel meghódítani a világot, nem szolgamódra alávetve magunkat borzalmainak.
A hatalom vágya két formában jelenik meg: a vezetőkben leplezetlenül, a követőkben burkoltan.
Jó néhány dolog van, amiben sokkal inkább egyetértek Jézussal, mint a gyakorló keresztények. Nem tudom, végig tudnék-e menni Jézussal az ő teljes útján, de sokkal tovább mennék vele, mint a gyakorló keresztények többsége.
A filozófia értéke tulajdonképpen nagyrészt éppen bizonytalanságában keresendő. Az az ember, akinek sejtelme sincs a filozófiáról, úgy éli le életét, hogy mindvégig be van zárva előítéletei börtönébe, melyeket a „józan észből”, korának és nemzetének közkeletű vélekedéseiből, és olyan meggyőződésekből merít, amelyeket eszének tudatos használata nélkül egyszerűen átvett.
A boldog életnek bizonyos fokig föltétele a csendes élet, mivel az igazi életöröm csak a csend és nyugalom atmoszférájában tud megfoganni.
Van-e a világon olyan biztos tudás, amelyben nem lehet ésszerűen kételkedni?
Mint egyetemi hallgató, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tanárok az egyetemen teljesen feleslegesek. Az előadásoknak semmi hasznát nem láttam, és ekkor megfogadtam, ha majd egyszer belőlem is előadó lesz, nem fogom magamat abba a tévhitbe ringatni, hogy előadásaimnak bármi haszna van. Ehhez a fogadalmamhoz hű is maradtam.
Az idő, amelyet élvezettel vesztegetünk el, nem elvesztegetett idő.
Hála a tudománynak, jócskán megnehezíthetjük, hogy azok az emberek, akikre a kormányzat görbe szemmel néz, menedéket találjanak valahol.