A gyógyulás összezuhanások sora. Együttérzés. A tudat, hogy még ha a legjobb formádban vagy is, lesznek mélyrepülések. A gyógyulás az, amikor mindent kiadsz magadból, és azt mondod, azt hiszem, gőzöm sincs, mit csinálok, de akkor is megpróbálom. A gyógyulás ott kezdődik, ahol éppen vagy. Gyógyulás az is, amikor kizökkensz, de újra felkelsz, és tudod, hogy semmi sem veszett el. Senki nem jut úgy túl az életen, hogy ne szerezzen sebeket. Mindenki azon van, hogy minél többet hozzon ki a lehetőségeiből. Embernek lenni egyet jelent a tökéletlenséggel. Szóval csak nyugi! Légy kedves önmagaddal és a többiekkel is!
Gyógyulás idézetek
Egyébként a gyógyulás és a meggyógyulás között különbség van. Meglehet, hogy a kórházból az orvosi ellátással és a kezeléssel megelégedve és kedvező zárójelentéssel jössz ki, de mi haszna, ha nem gyógyult meg a kapcsolatod saját magaddal, ha felháborít a legkisebb nehézség is. Ha így áll a dolog, akkor nem gyógyultál meg. Ha nem nézed új szemmel ezt a teremtett világot, beleértve az embereket is, akkor nem gyógyultál ki magányodból. Egy valami még fontosabb: ha nem oldottad meg, legalább egy bizonyos mértékig az Istennek címzett „miért”-eket, akkor az egész terápiát újra kell kezdeni.
A függőségben előfordulhat visszaesés, de a gyógyulás eljön a folyamatos elkötelezettség hatására.
Nem is gondoltam volna, hogy a gyógyulás folyamata ilyen gyorsan képes beindulni, ha az embernek üres a feje, tele a hasa, és nem akarja elvágni a saját torkát bánatában.
Gyógyulás közben a létező és a lehetséges énjeinket öleljük magunkhoz.
Vannak kórok, amiket kifejezetten el kell titkolni a beteg elől. A gyógyulás érdekében. Nem szabad kitennünk a lelket a sokknak.
Az idő nem gyógyítja be a sebeinket. A gyógyulás azon múlik, mihez kezdtünk az időnkkel.
A gyógyulás bizonyos szempontból annak az elfelejtése, hogy meg kell védenünk magunkat a fájdalomtól.
A valódi gyógyulás egy olyan dekondicionáló folyamat, amely segít feloldani azokat a blokkokat, narratívákat és rugalmatlanságot, amelyek megakadályoznak abban, hogy boldogok legyünk. A gyógyulás önmagunk megismerésével és szeretetével kezdődik. Amikor látjuk és érezzük, hogy mennyi mindent hordozunk, világossá válik, hogy itt az ideje elkezdeni gyakorolni az elengedést.
A gyógyulás folyamata ritkán egyenes vonalú, és teljesen rendben van, ha olyasmi miatt sírsz, amiről azt hitted, hogy már túl vagy rajta.
Az állatok ösztönösen tudják, hogy a megállás a gyógyulás legjobb módja.
A gyógyulás nem az, hogy úgy teszünk, mintha semmi rosszat nem építettünk volna be magunkba. Itt megint jöhet a gyász és siratás. Meg kell gyászolni, hogy soha az életben nem fogom tudni, hogy ki lehettem volna, hogyha nem lettek volna traumáim. Viszont az vagyok, aki vagyok, és felelős vagyok azért, amit teszek, amit mondok. A csatatér bennem van, nem pedig a világban.
A gyógyulás néha fájdalmasabb a haldoklásnál.
A gyógyulás kulcsa a mindenben érvényesülő mértékletesség: az evésben, az emberekkel való kommunikációban, az idő eltöltésében, az energia áramoltatásban. Semmit sem szabad túlzásba vinni.
Az igazi gyógyulás elképesztően nehéz és fájdalmas. Ott kezdődik, hogy szembenézel önmagaddal, fiam.
A gyógyulás kulcsa minden esetben az egyén tudatos, szabad és önálló választása.
A gyógyulás sohasem a gyógyítón vagy a betegen múlik, egyedül Isten akaratán. Örvendezni a gyógyuláson, ez természetes, mondhatni, el is várható viselkedés, ám a gyógyultnak kötelessége, hogy megkérdezze, miért, kötelessége elmélkedni Isten akaratán, és azon, mily hallatlan messzeségekbe megy el akarata érvényesítésére a Mindenható.
Az elfogadással a gyógyulás energiáit fokozod.
A múltat soha nem változtathatjuk meg. A gyógyulás egyetlen módja a továbblépés.
A gyógyulás abból áll, hogy rájön az ember, hogy becsapják, ha bízik s hogy a leggyalázatosabban éppen az csapja be az embert, akiben a legjobban megbízott, annyira, hogy a puszta szavára pénzt adott.
