Futás idézetek

Christopher McDougall

Ha évtizedekig futhatna az ember sérülések nélkül… hetente sok száz kilométert úgy, hogy minden pillanatát élvezi… és miközben szárnyal, a szíve nyugodtan ver, feszültsége, haragja alábbhagy? És ha nem lenne több bűnözés, mohóság, koleszterin, ismét Futó Emberekké válnánk, és testünk rátalálna a régi ritmusra?

Christopher McDougall

Gondold azt, hogy a futásod könnyű, súlytalan, puha és gyors. Kezdd a könnyűvel, mert ha csak erőfeszítés nélkül futsz, de másra nem telik, már az is valami.

Christopher McDougall

Van valami egyetemes abban, amit a futó érez, mert számára két ősi hajtóerő, a félelem és az öröm egyesül a futásban. Fut, mert fél, és fut, mert boldog. Elfut a nehézségei elől, és fut, hogy töltekezzen.

Lubics Szilvia

Szeretem ezt. Amikor csak a futás van és én. Amikor érzem, hogy haladok. A magam erejéből. Már nincsenek körülöttem emberek, nem járnak az autók, a házak is eltűntek. Szeretem, ahogy megszűnik körülöttem a világ. Szeretem, ahogy a cipőm hangja gyors ütemet ver az úton. Szeretem, hogy úgy dobog a szívem, majd’ kiugrik a helyéről. Szeretem, ahogy az egész testemet elönti az energia és az adrenalin. Szeretem, ahogy a fejemről ömlik az izzadság az arcomra. Szeretem, ahogy kitágul a mellkasom és elárasztja a tüdőmet a levegő. Szeretem, ahogy megfeszülnek az izmaim és úgy érzem, hogy minden egyes lépéssel a világ végére repülök el. Igen, szó szerint repülök. És már nem akarom, hogy vége legyen. Élvezni akarom, amíg csak lehet, amíg csak tudom. Nincs is ennél jobb érzés.

A futás az exem, Patrick mániája volt. Nekem olyan volt ez a sport, mint a fodros kel – tudjuk, hogy létezik, és lehet, hogy még jót is tenne, de őszintén szólva az élet mindig is túl rövid lesz ahhoz, hogy kipróbáljuk.

A főiskola alatt végig futottam. A futás célt adott nekem, mikor nem tudtam biztosan, mi is a célom. Így azt éreztem, vannak alapjaim, kötődőm a földhöz. Nem küzdöttem az életem azon részeivel, amelyek kétségbeejtőnek tűntek. A futás volt az első olyan dolog az életemben, amire úgy tekinthettem, hogy pontosan azt csinálom, amit csinálnom kell.
A futásról úgy éreztem, produktív vagyok, mert jól hasznosítom a napjaimat, és rákényszerítem magamat, hogy valami fizikailag és szellemileg megerőltetőt csináljak.

Tornai Szabolcs

A futók imája: (–Erosz a sport istene is, nem csak a sze*ualitásé—)
Ó, Erosz, ki a csúcsélményekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te pillanatod, legyen meg a te időtlen áramlásod, amint a vágyainkban, úgy a valóságban is.
Mindennapi futásunkat add meg nékünk ma, és készíts fel minket az eksztázisra, miképpen mi is mindent megteszünk az önmeghaladásért, és ne kímélj minket a megmérettetésektől, de szabadíts meg minket a fáradtságtól, mert akkor miénk a mámor, a győzelem és tündöklő egységtudat mindörökké. Ámen

Tornai Szabolcs

Az ember alapvető és mindennapi szükséglete az öröm. Ha viszont nem kapja meg, törvényszerű, hogy pótszereket alkalmaz, s a kínálat elég széles: kávé, cigi, pia, drog, tévé, számítógép, munkamánia, hatalom, vagyon, erőszak, politika. Aki rendszeresen fut (vagy más sportot űz), annak semmi szüksége ilyen dolgokra.

Tornai Szabolcs

A futás mámora egyrészt a légzés mamora. Futás közben állandóan pillanatnyi legszomjaim alakulnak ki, de a belégzéseim ezeket mindig megszüntetik. Folyton kínoz a levegőhiány, de elmaradhatatlanul jön a megkönnyebbülés. Ahogy a két állapot gyorsan és folyamatosan váltogatja egymást – légszomjat követ megkönnyebbülés, megkönnyebbülést követ legszomj – létrejön a légzési eksztazis.

Tornai Szabolcs

A futást fanatizmusnak, monomániának, függőségnek szokták tartani. Csak azt szokták elfelejteni, hogy nemcsak rossz fanatizmus, mánia és függőség létezik, hanem jó is. A kettő között a különbség ég és föld. Az egyik szisztematikusan rombol, a másik szisztematikusan épít.

Tornai Szabolcs

Némelykor nehéz elindulni futni, számos érv marasztalhat a lakásban, de mindig nagy öröm hazatérni a futásból, megállapítva, milyen jó, hogy a mai futást sem hagytam ki.