Csak mostanában, mióta rendszeresen sportolok, látom, milyen tragikus, ha valaki nem így él. Hány évet fecséreltem el úgy, hogy nem adtam meg a testemnek azokat az endorfinokat…
Bella Mackie
A sport nem arról szól, hogy soványak legyünk, vagy úgy pattogjunk, mint egy gumilabda. Még csak nem is arról, hogy kimagaslóan jók legyünk a választott sportágban, hanem sok más, jóval fontosabb dologról – a fizikai és a mentális egészségről, a sikerélményről, a szocializálódásról, a stresszcsökkentésről.
A futás nem holmi varázsbab, és nem várhatom el tőle, hogy hozzászoktasson az élet valódi szomorúságához. Tisztában vagyok vele. Az életem nehéz időszakaiban azonban – anélkül, hogy tudatában lettem volna – végül mégiscsak szert tettem egyfajta küzdőszellemre, amely mindennap a segítségemre volt, amióta csak ott találtam magam a padlón, és azon tanakodtam, vajon fel tudok-e még egyszer állni onnan. Segített kikecmeregnem a saját készítésű kalitkámból; új feladatokra, új tapasztalatokra, igaz szeretetre, és olyasfajta optimizmusra meg önbizalomra sarkallt, ami által több lehetek egy szorongástól béna nőnél. Új identitásra tettem szert általa, amely immár nem a veszélyt és a rettegést látta mindenekelőtt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy kifutottam a lelki nyomorúságból.