Az egész élet csúszós, hideg, kemény.
A szerelem olyan, mint egy átmeneti, őrült állapot: kitör, akár egy földrengés, aztán lecsillapodik. És miután lecsillapodott, dönteni kell. Az a nagy kérdés, vajon a gyökereitek úgy összefonódtak-e, hogy már elképzelni is lehetetlen, hogy valaha is elváljatok egymástól. Merthogy ez jelenti a szeretetet.
Életünket a lehetőségeink határozzák meg. Azok is, amiket elszalasztunk.
Az első látásra szerelem nem más, mint hogy a te tudatalattid vonzza az ő tudatalattiját – öntudatlanul -, tehát amit sorsnak hívunk, az két összeillő neurózis.
A szeretteinket olykor el kell veszítenünk, másképp nem tudhatnánk meg, hogy mennyire fontosak nekünk.
Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy.
Azt álmodtam, teljes ember lettem, már nem tart ébren a kín, de mégis, amikor forró szél fúj és a tücskök ciripelnek, olyan szerelemről álmodom, amelytől talán megáll az idő. Jó lenne, ha valaki szeretne, rám nézne, de talán már megkaptam a boldogságot, ami nekem járt. Nem akarok hinni ebben, de nem vár más rám, csak a Hold!
Aki nem ismeri a megbánást, az nem képes az együttérzésre sem.
Ha harcoltok, talán meghaltok. Fussatok el, és élni fogtok egy ideig. És mikor végül ágyatokban meghaltok, vajon elcserélnétek-e a közben eltelt napokat, hogy egyszer, csak egyetlenegyszer ide visszatérjetek, és odakiáltsátok az ellenségeinknek, hogy bár életünket elveheti, de szabadságunkat soha!
Hallottam egy bizonyos tengeri kígyóról, amely igen szokatlan módszerrel ejti el áldozatát. Fekszik lenn, a tenger fenekén, mintha sérült lenne. Aztán odajönnek az ellenségei, de ő mégis nyugodtan fekszik tovább. Aztán az ellenségei kicsiket harapnak belé, de ő ennek ellenére mozdulatlan marad.
Csak az történik az emberrel, amit természeténél fogva képes elviselni.
Felsoroltad a négy főerényt: bölcsesség, igazságosság, állhatatosság, mértékletesség. Egyből tudtam, hogy bennem ezek közül egyik sincs meg. De vannak más erényeim: becsvágy, ez erény lehet, ha kitűnni látszik, leleményesség, bátorság, nem a harctéren, de sokféle bátorság létezik, odaadás a család iránt, de ezek az erények nem voltak a listán.
Az élet nem más, mint egy álom, egy rossz álom (…), és csak veled oszthatom meg.
Nem választhatunk halált, de eldönthetjük, hogy nézünk szembe vele, hogy férfiként emlékezzenek reánk!
Az aranyérem csodálatos dolog, de ha nélküle nem érsz eleget, akkor vele sem.
