Nem az az út fontos, ami még előttem áll, hanem az az út a fontos, amin végigmentem.
Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk.
Szokás mondani, hogy azt bántod, akit szeretsz. Ez fordítva is igaz.
Végre szabad voltam – felszabadított a reménytelenség.
Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok.
Éjszaka minden állat előbújik. Kurvák, buzik, pederaszták, stricik, hímringyók, meleg csajok, piások, narkósok. Egyszer majd jön egy igazi nagy eső és elmossa ezt a sok szennyet az utcákról.
A magány egész életemen át üldözött, mindenhová. Kocsmákba, kocsikba, az utcán, az üzletekben, mindenhol. Nincs menekvés. Isten magányos lovagja vagyok.
Életünk egy lassú tánc, soká tart, hosszú lánc, ám véget ér.
Uram, teremtőm, egy banya! Ilyen rusnya teremtés még a kalendáriumba sincsen…
Tudom, hogy van madár, amely nem bírja a kalitkát. Túl ékes a tolla. És amikor elrepül, végül örülsz, hiszen bűn volt bezárva tartani. Mégis… minden szürke és unalmas marad utána. Azt hiszem, egyszerűen hiányzik a barátom.
– Van valami, itt belül, amit nem vehetnek el. Nem érhetnek hozzá. Ami csak a tiéd.
– Miről beszélsz?
– A reményről.
– Remény… Mondok én valamit barátom. A remény veszedelmes dolog, a remény megőrjíti az embert, semmi szükség rá idebent. Jobb, ha kivered a fejedből.
De szép színe van kendnek. Olyan szép sárga. Tudja már mire gondolok.
– Mit tátod a szádat, fülesbagoly? Tán süket vagy? Zsivány!
– Mán megengeggyen, nénémasszony, egy kicsit nagyothallok, mivel most éppen eszek. Teccik látni, milyen szépen mozog a fülem?
Tökéletesen boldog lettem vóna, ha a jó Isten elfelejt parasztot teremteni.
