Tudom, hogy az az ember, aki az 1959-es Vogue címlapján mosolyog, öreg volt. Lehet, hogy nem külsőleg, de belsőleg igen: nem hittem a jövőben, és nagyon negatív voltam. Miközben ezen a 2019-es címlapon, ahol 81 éves vagyok, sokkal fiatalabbnak érzem magam. Lelkileg egész biztosan.
Jane Fonda idézetei bátorságról, önazonosságról és a folyamatos megújulás erejéről szólnak. Gondolatai arra inspirálnak, hogy tudatosan alakítsuk az életünket, és kiálljunk az értékeink mellett.
Ha nem teszünk pontot a környezet további pusztításának végére, ha továbbra is ilyen ütemben irtjuk a körülöttünk lévő állatfajokat, akkor a járványok és a betegségek is egyre rosszabbak és rosszabbak lesznek. A viharok, árvizek, aszályok, bozóttüzek és még a háborúk is százezreket, ha nem milliókat pusztítanak majd el. És, ami a legijesztőbb: ebben a megváltozott környezetben gyakorlatilag lehetetlen lesz fenntartani azt a civilizált társadalmat, amit mindannyian ismerünk.
Amikor közel jártam a 60 évhez, rájöttem, hogy hamarosan kezdődik életem harmadik felvonása. Egyet biztosan tudtam, hogy nem akarok megbánással a szívemben életem végére érni, és arra is rájöttem, hogy ahhoz, hogy tudatosan éljem meg az elkövetkező éveket, nagyon pontosan meg kell határoznom, hogy miken is mentem keresztül. Egyfajta belső utazás volt ez, aminek eredményeképpen teljesen másképpen tekintek magamra, és most már azt is tudom, hogy a tudatosság a legfontosabb az életben.