Ha azt szeretnéd, hogy egy fiú akarjon valamit, csak arról kell gondoskodnod, hogy az a valami nehezen elérhető legyen.
A férfiak háziállattá tették a nőt, s felpanaszolják neki a takarmányt.
Ha a nők depressziósak, esznek vagy elmennek vásárolni. Ha a férfiak depressziósak, megtámadnak egy másik országot.
A szerelmes férfi minden óvatos tanácsot hajlandó félreérteni.
Csak a szerelmes férfi féltékeny, de a nők szerelem nélkül is azok.
Vajon feltűnt már a nőknek, hogy a férfiak is szoktak előre tervezni? Talán azért, mert izgulnak. Nem biztosak benne, mit szólnak hozzá, ha csak odamennek és bedobják, hogy: tetszel nekem! Tetszel nekem! Tetszel nekem!
Amikor egy férfinak a büszkesége és a felelősség között kell választania, csaknem mindig a büszkeséget választja – ha a felelősség elrabolja a férfiasságát.
Az elviselés képességében mi nők azért jeleskedünk, mert belül el tudjuk szenvedni, megélni, túlélni a reménytelen helyzeteket is – a férfinak viszont megoldást kell találnia mindenáron.
A nő a férfitől várja a biztonságot, az erőt, a védelmet, a támaszt, a szeretetet, a szerelmet, a gondoskodást. Ezzel szemben a férfi egyetlen, biológiailag is megalapozott mély vágya: a szabadság.
Állítom, hogy a férfi a teremtés koronája! Lehet és legyen is a teremtés koronája – feltéve, ha mi nők koronázzuk meg. Csak akkor lehet a férfi a teremtés koronája, ha élete párját ő is királynővé koronázza.
A legrosszabb, amit egy férfival tehet a nő, ha megfosztja attól a tudattól, hogy ő érték a nő szemében.
A nők azt kívánják: „Gondoskodj rólam, hallgass meg, és mondd újra meg újra, hogy szeretsz.” Ezzel szemben mit kíván a férfi? „Kérlek, bízz meg bennem, értékelj engem, és fogadj el olyannak, amilyen vagyok!” A férfinak mély szükséglete, hogy érezze az erőt, a fölényt, a biztonságot, a dominanciát.
Mit teszel, ha egy férfin mindenki láthatja, milyen nagy hatással van rá egyetlen csók? Nos, megint megcsókolod.
Tudod ugye, hogy én állom a szavamat? Megígértem, hogy hűséges leszek, és ha ilyen magas tét esetén egy magamfajta férfi nem képes végigjátszani a türelemjátékot, akkor aligha nevezhető férfinak.
A férfi nagyon is ragaszkodhat a párjához, mégis eltávolodik tőle. Az erős kötődésben a férfi elveszítheti önmagát.
A férfiak, néha akkor is, ha csak néhány napja nem láthatják kedvesüket, elkeserednek s elváláskor sírva fakadnak; szintúgy sok mindenre esküdöznek, ígéretet tesznek, s elhatározott szándékuk azt meg is tartani; de aztán valami új eset jön közbe, s kiverik fejükből esküiket. (…) Esküre, könnyekre és ígérgetésre általában hamarabb kaphatók ők, mint hű szerelemre. Ingatag jellemük készteti őket minderre, hisz nincs egy se, ki ne szeretne inkább egy hónapban tíz szeretőt változtatni, mint hogy tíz hónapig egynél maradjon. Állandóan azt hiszik, hogy új módszerekre és formákra lelnek, s kérkednek vele, ha sok nő szíve volt az övék. Mit remélsz tehát? Hiú ábrándokkal miért áltatod magad? Úgysem vagy rá képes, hogy csélcsapságában akadályozd: szűnj meg szeretni őt, s mutasd meg, hogy ugyanolyan módon, ahogy ő csalt meg, te is megcsalhatod.
Férfinak lenni felelősség és csodálatos feladat.
Azt szeretem, ha a férfiak férfimódra viselkednek: erősek és gyermetegek.
Könnyebb jó szeretőnek lenni, mint jó férjnek, azon egyszerű oknál fogva, hogy például nehezebb szellemeskedni minden áldott nap, mint kedves dolgokat kitalálni – időnként.
Egy férfi akkor kerül legközelebb önmagához, amikor eléri egy játékba belefeledkező gyermek komolyságát.