Márpedig állítom, hogy egyetlen férfi sincs, aki azért közeledne egy lány felé, mert a lelkére kíváncsi. Egy francot. Megkívánta, tetszik neki, szeretné megkoitálni. Ma már ezt abszolút normálisnak tartom, de ifjúkoromban nem tudtam, hogy ez így van.
Férfiak idézetek
– És most keresed a tökéletes férfit?
– Remélem, nem… gondolom, a tökéletes férfi teljes joggal a tökéletes nőt szeretné megtalálni. Nem lenne túl nagy esélyem.
Ma még mindig ott tartunk, hogy az a férfi, aki szépen, hangsúlyozom, nem drágán, hanem ízléses egyszerűséggel, ápoltan és tisztán öltözik, esetleg manikűröshöz jár, vagy merészeli befesteni a haját, mert nem szeretne ősz lenni, az általában buz*, vagy ha netán gyerekei is vannak, akkor minimum gyanús.
Saját tapasztalatom szerint a tökéletes férfi eljön, éppen, amikor az ember a legkevésbé számít rá. A sors az útjába vezényli, a gondviselés pedig tesz róla, hogy egybekerüljenek.
Noha a férfi menekül párja követhetetlen hangulatváltásai és piszkálódásai elől, a nő üldözi, és addig feszíti a húrt, amíg ki nem jön a sodrából. S amikor a férfi már komolyan venné a veszekedést, a nő hirtelen visszavonulót fúj: abban a pillanatban, ahogy a pasas felcsattan, abban a pillanatban, ahogy elveszti a fejét, a nő elégedetten hátradől. Mosolyog, és az egy perce még halálosan komoly problémáját, megbántottságát elfújta a szél. Kedvesen cirógatja a férfit, aki továbbra is csak dühöng magában: a férfi még órák múlva is feszült, míg a nő két másodperc alatt elfelejtette az egészet.
Ez a férfi tökéletes, akár egy címlapról kivágott modell és én ezért nagyon utáltam. Utáltam, mert egyszerre taszított és mégis vonzott.










