Az emberiség nem fejlődik a jobb, az erősebb vagy a magasabb rendű felé úgy, ahogyan azt manapság hiszik. A „haladás” modern eszme csupán, azaz hamis eszme. A mai európai, értékét tekintve, mélyen alatta marad a reneszánsz kori európainak; a továbbhaladás mindenesetre semmiféle szükségszerű felemelkedést, növekedést, erősödést nem jelent.
A múlt és a jelen tünedezik – megtöltöttem, kiürítettem őket,
És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.
Az M.I.-k egy napon úgy tekintenek ránk, ahogy mi tekintünk az afrikai pusztákon feltárt fosszilis maradványokra. Egy két lábon járó majom, porban tengődik, durva nyelv és eszközök használója, kihalásra ítéltetett.
Ha létrehoztál egy tudattal bíró gépet, az nem az ember felfedezése, az már az istenek világa.
A Szentírás szerint a tanulás az egyik legfontosabb dolog az életünkben. A tanulás az alázat jele. Ilyen egyszerű. Aki tanul, az elfogadja, hogy ő még nem tart ott, ahol egy másik ember. Képes fejlődni. Akar fejlődni.
Korábbi tetteid következménye az, aki ma vagy. És az, hogy holnap ki leszel, a mai tetteid eredménye.
A történelem addig ismétli önmagát, amíg meg nem tanulod a leckét, és nem teszel lépéseket azért, hogy másképp cselekedj, és véget vess a körforgásnak.
Fókuszálj arra, hogy miként tettek téged a boldogtalan pillanatok sokkal jobb és bölcsebb emberré. Tulajdonképpen hálás lehetsz azoknak, akik a múltban sebeket okoztak neked, hiszen sokkal erősebbé váltál általuk.
Manapság mindig azt mondják, milyen jó a digitalizáció, mennyit fejlődik a világ. Én azt gondolom, régen sokkal okosabbak voltak az emberek, nagyobb tudás volt a birtokukban. Gyakorlatiasabbak voltak. Ha bármi történik a világban, az az ember fog megélni hosszú távon, aki nem ezek – tehát a kütyük – által él.
Egy szakembernek sosem szabad megrekedni egy ponton, hanem arra kell törekednie, hogy a módszerei folyamatosan fejlődjenek. És nem csupán követnie kell a fejlődést. Az kevés. Elébe kell mennie.
Útkeresésem során rengeteg dolgot tanultam. A legfontosabb felismerés az volt, hogy nem szegény szerencsétlen emberek vagyunk, akik szeretnének valami misztikus dolgot átélni, hanem hatalmas spirituális lények, akik spirituális élményekre törekszenek. Legtöbbünk azonban még nem jött rá, hogyan is érhetné el ezt.
Az életed bármelyik szakaszában is jársz éppen, mindig előrefelé haladj, hömpölyögj, akár egy nagy folyó. Mindig csak előre és előre!
Még a velünk történő rossz dolgok is hasznunkra válhatnak, ha ahelyett, hogy hagynánk, hogy legyőzzenek bennünket, olyan lehetőségekként tekintünk rájuk, melyekből tanulhatunk.
Minél inkább elfogadjuk mindazt, amit belső állapotunk megváltoztatása érdekében teszünk, minél jobban hiszünk benne és minél inkább megadjuk neki magunkat, annál jobb eredményt remélhetünk tőle.
Ki törölhetné ki lelkéből a vele született benyomásokat? Hiú remény, hogy gyermekeink és növendékeink ugyanazt a fejlődési utat járják, amelyet mi magunk.