Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.
Legjobban arra figyelj, aki mást gondol, mint te. Nagy a valószínűsége, hogy tőle tanulhatsz a legtöbbet.
Arra törekedj, hogy szándékosan és szisztematikusan olyan körülményeket teremts magadnak, amelyek mindig emelnek az önbecsüléseden, bármit is teszel. Úgy éld az életed, mintha máris kiemelkedő ember lennél – olyan, amilyenné válni szeretnél.
Időnként nem árt jó nagyokat esni! A bukás, ha másra nem is, de arra okvetlenül jó, hogy megtanuljuk a legkisebb sérüléssel járó földet érés és a leggyorsabb talpra állás technikáját.
Szeretem a kihívásokat. Ha nincs semmi kihívás az életedben, és azt tehetsz, amit csak akarsz, akkor valószínűleg eljött a távozás ideje.
Az igazi tanítvány megtanulja, hogy a megismert dolgokból kifejtse az ismeretleneket, és megközelítse a mestert.
Az ember részben attól lesz felnőtt, hogy megtanul nem túlságosan nyíltnak és őszintének lenni, és bizonyos helyzetekben inkább hazudni, semmint megsérteni valakit az igazsággal.
Ha mindig a mezőny végén állsz, senki sem tisztel, azonban ha gyakrabban harcolsz elöl, akkor már veled is számolnak a vetélytársak.
Milyen tisztán láttam mindig az állapotomat, és mégis mindig mennyire gyerekként cselekedtem; ma is milyen világosan látok, és még sincs semmi reménye a javulásnak.
Ha aszerint nézel valakit, például egy gyereket, amilyen ő most, a jelen pillanatban, azzal megakasztod a fejlődésének útját. Ha azonban aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.
Amit megéri csinálni, azt megéri túlzásba vinni. Nos, tulajdonképpen még mindig ezt mondom, és eszerint is élek. De most már más, egészségesebb módon viszem túlzásba a dolgokat.