Olyasvalaki vagyok, aki nagyon-nagyon keményen bánik magával. Azt hiszem, meg kellett tanulnom az utam során, hogy nem lehet semmit tenni azzal, ami a múltban történt. Az ember persze rágódhat rajta, ameddig csak akar, de nem egészséges. Ami fontos, hogy tanuljunk a történtekből, tovább lépjünk, és megbizonyosodjunk arról, hogy nem fordul elő újra.
Soha nem állok le, sőt igyekszem mindig valami újat kipróbálni. Mostanában például az újféle kamerákkal is szívesen kísérletezem a filmjeimben. Édesapám hatvanévesen nyugdíjba ment, négy évre rá már halott volt: ez engem félelemmel tölt el, ha abbahagyom, nekem is végem lesz, talán.
A társadalom változásait főképpen a társadalmon belüli ellentmondásoknak, azaz a termelőerők és a termelési viszonyok, az osztályok, az új és a régi közötti ellentmondásoknak a fejlődése idézi elő; ezeknek az ellentmondásoknak a fejlődése lendíti előre a társadalmat, és adja meg a lendületet ahhoz, hogy az új társadalom felváltsa a régit.
Azon a napon, amikor a tudomány elkezdi tanulmányozni a nem fizikai jelenségeket, sokkal nagyobb haladást fog elérni egy évtized alatt, mint az összes korábbi évszázadban.
Hol vannak a határaim? És hogyan tudhatom meg, ha nem úgy, hogy megpróbálom meghaladni a határaimat? (…) Ezt a kérdést fölteheti – és meg is válaszolhatja – magának mindenki, aki elég szerencsés ahhoz, hogy saját komfortzónájából kilépve keressen valamit, ami kell neki.
Mindig minden szituáció minden érintett személyt szolgál. Egyetlen olyan helyzetet sem találhatunk, egyetlen olyan pillanatot sem, amely ne szolgálná közvetlenül és azonnal a lélek gyógyulását és teljessé válását. Minden lélek illúzióját szándékai teremtik meg.
Akkor fejlődsz igazán, amikor küzdesz. Mert a küzdelem által sokkal erősebb leszel.
Minden változás, ami előnyünkre válik, igenis fontos mérföldkő az életünkben, legyen az bármilyen apró, vagy éppen nevetséges.
Testünk-lelkünk kiteljesítéséhez nem csupán a stressztől muszáj megszabadulnunk, de tudatosan kell törekednünk az örömteli, szeretetteljes, teljes életre, mert ez hat a növekedés irányába.
Amíg az ember nem szenvedett el egypár bukást, hajlamos azt hinni, hogy ő nagyon jó. A buktatókkal való találkozás során lehet megtanulni, hogy kell tényleg jónak lenni.
Ha a külvilágban kutatsz az elképzeléseid megerősítése után, akkor nem növekszel. A tankönyveket emberek alkották és mentesek a magasabb inspirációtól. Ragaszkodj hozzájuk, és ezek tudatszintjén rekedsz. Inkább higgy magadban! Bízz a képzeletedben és gyarapodni fogsz bölcsességben, és miközben gyarapodsz és fejlődsz, túlnősz az egykori hiedelmeiden.
Én mindig úgy érzem, hogy a megélt tapasztalatokat erővé lehet konvertálni, és én pontosan ezt teszem. Beleteszem az edzéseimbe, a munkámba.
Fontos, hogy épp kivel, és az is hogy épp mikor találkozol. Minden a te fejlődésed, változási lehetőséged.
A mottóm ez: ’Excelsior’. Ősi szó ez, azt jelenti: felfelé, előre a nagyobb dicsőség felé. New York pecsétjén is ez áll. Haladj előre, de amikor eljön az idő, menni kell. Semmi sem tart örökké.
Nem az a fontos, hogy jobbak legyünk másoknál. Az számít, hogy jobbá váljunk, mint amilyenek tegnap voltunk.