Ismernie kell azt, a mi nem jó történt a multban, hogy ismétlésének elejét venni képes legyen.
Fejlődés idézetek
Mire való a történelem, ha nem tanulságnak?
Minthogy senki nem Superman, bárki követhet el hibákat és ballépéseket. Azonban nem mindegy, hogy körmondatokban magyarázza el magának, miért is volt szükségszerű mindent mozzanat, avagy egyszerűen azt mondja: „Na. Hát ez most nem működött. Okulnom kell belőle!”
Amikor (valóban) sikeres embereket látunk, az ő személyiségjellemzőik között általában ott szerepel, hogy nem rettegnek a hibáiktól, inkább keresik azokat, a kudarcokat pedig arra használják, hogy tanuljanak belőle. Nem haragszanak magukra olyan esetekben, amikor látszik, hogy a kudarc rajtuk kívülálló okok miatt jött létre.
Egy kudarc, bár nem jó érzés a feldolgozása, mégis gazdagítja az ember személyiségét egy hatalmas tapasztalattal.
Sokkal nehezebb megtanulni úszni, ha az ember egyszer csak az óceánban találja magát, ahol a legkisebb hullám is négyméteres, mint akkor, ha szólnak neki, hogy indul az úszótanfolyam a helyi uszodában.
Az ellenség háborús propagandájából én is nagyon sokat tanultam. Azok fölött, akiknek ezen a téren is a legtöbbet kellett volna tenniük, az idő nyomtalanul haladt el; részben túlságosan okosnak képzelték magukat annál, hogy másoktól is tanulhassanak, másrészt a becsületes akaratuk is hiányzott hozzá.
A fejlődés nem segített semmit, csak a külszín változik, a pénzhelyzet, a jólét… ez nem igazi fejlődés.
Tanulni ajándék, még abban az esetben is, ha a fájdalom a tanítómestered.
Szükségünk van a bűneinkre, tévedéseinkre, hibáinkra, különben fejlődésünk legértékesebb ösztönzőitől esnénk el.
A Paul Street-csatorna miatt felvettem egy bizonyos beszédstílust, de a színpadon nem lehet hosszú körmondatokban beszélni, ott pár szóban kell frappánsnak lenni. Ezt még tanulom.
A csalódásokból mindig tudtam tanulni, talpra állni, erősen kijönni belőle, a korrekciós sikerek rendbe rakták a megelőző csalódást.
Az erősebb faj el fogja söpörni a gyöngébbet, mert az életösztön nem ismer mondvacsinált akadályokat.
A kockázatkerülés olyan, mintha magát az életet próbálnánk elkerülni; megáll a növekedésünk!
Képtelenség előrehaladni, ha azt nézed, mi van mögötted. Így csakis az árokban végezheted!
Túl hamar ítélünk bizonyos dolgokat kudarcnak, pedig azok csak tapasztalatok, a tanulási folyamat részei. Ha tudjuk, hogy mi nem működik, azzal egy lépéssel közelebb jutunk ahhoz, ami működik.
A tévedések a kreatív folyamat részei, és a tanulás elengedhetetlen velejárói.
A lehetőségek önmagukban nem jelentenek sokat, ha nem tudsz élni velük. Ezért meg kell szerezned a tudást, amivel megteremtheted magadnak őket.
A helyes cselekedet az, ami még hátravan, miután már mindent rosszul csináltál.
Ha valami nem hoz nekem pénzt, nem tesz jobbá vagy boldogabbá, akkor nem fecsérlem rá az időmet.
