Ha az ember a szívére hallgat, mindig szamárságot csinál.
Az érzések kapudrogok. Érzelmekhez vezetnek, aztán könnyekhez.
A fájdalom és a bánat egy bizonyos mértéken felül édeskés és giccses.
Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.
Nem szeretem a keserűséget, azt a monoton beletörődést, amikor az emberek vállán ott ül a bánat és nem mozdul. A meggyötörtségtől, a reménytelenségtől menekülök, mert azt érzem, hogy az tényleg olyan, mint egy vírus, átragad a másikra.
Elutasítani tényszerűen, személytelenül is lehet, ami viszont azzal a veszéllyel jár, hogy az ember maga is érzéketlenné válik.
Az ősz a kedvenc évszakom. Szeretem, amikor a levelek vörösbe és narancsba fordulnak. Gyönyörű látványt nyújtanak a holdfényben, és elképesztő változáson esnek át. A tavaszi és a nyári zöldellés csak árnyéka a fák igazi valójának, ez a buja színvilág igazi csoda, és minden áldott évben bekövetkezik, amikor az éjszakák egyre hidegebbek lesznek. Mintha ezekkel a tüzes színekkel kárpótolnák, hogy eltűnik a meleg.
Ismerjük be, ha fáradtak, stresszesek vagyunk. Ha nem várjuk el azt, hogy az anyaság csupa öröm legyen a nap minden pillanatában, kevesebb a frusztráció is. Szabad dühösnek, fáradtnak, idegesnek is lenni.
A lelked mélyén érzed, milyen csodálatosak is az érzelmek, viszont az életed során egyáltalán nem ezeket kapod. S noha a költő szerint a szerelem mást ad és mást ígér, valójában ez minden érzelemre igaz.
Az általánosan elvárt viselkedési normák magadra erőszakolásával nem érsz el semmit, csak azt, hogy a tiszta, teremtő érzelmeid eltorzulnak, és fájdalmat, szenvedést szabadítasz a világ nyakába.
A nők nem azért bizonytalanabbak érzelmileg, mert tökéletlenek lennének. Ó, dehogy is. A nők hangulatváltásainak az a titka, hogy túl sokat fognak föl a világból, túl sok érzést élnek meg a környezetükből. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a sok különféle hatással. S amikor kiborulnak, amikor túl nagy bennük a káosz és az érzelmi hullámzás, elég, ha csak a válladba fúrják a fejüket, elég, ha csak átöleled őket. Te, a férfi, pusztán a jelenléteddel el tudod simítani a feszültséget.
Ne keress a tetteidre logikus magyarázatokat, ne keress indokokat. Élj meg mindent, ami előbújik a szívedből, és felejtsd el a szégyenérzetet!
A valódi szerelem elszakíthatatlan. A valódi szeretet elvághatatlan. Ha kicsit hátrébb húzódsz, ha visszaveszel hangodból és jelenlétedből, az érzelmi kötések nyúlni kezdenek. A feleslegesek leszakadnak, a lényegesek kitartanak – a távolság minden érdekkapcsolat alól felszabadít. Sose akard ésszel kitalálni, hogy melyik érzelem valódi, s melyik nem.
Mindenki másképpen kezeli a dolgokat. Számomra a higgadtság és az összeszedettség létfontosságú. Ha néha el is ragadnak az érzelmek, fontos visszatérned a magad kis buborékjába, anélkül, hogy hagynád, hogy bármi megzavarjon.
Az ész a szenvedély rabszolgája. A testtől függetlenedett intellektus vagy ész csak a képzeletünk játéka.
Szemet hunysz a dolgok felett, amiket nem szerettél volna látni, de a szíved elől nem rejtheted el az érzéseket, amiket nem szeretnél érezni.
Ha egy pár szíve nem együtt dobban, ha két ember érzelmei nem egyenrangúak, a boldogság helyett előbb szenvedést, utóbb közönyt teremtenek.
Van olyan, amikor emberek némán egymásba áradnak. Nem azonnal feltámadó érzelem ez, mert ez nem ilyen közhelyes. Csak annak az ígérete. De megérezni a szenvedély esélyét, nos… az emberek többségének soha, de soha nincs ebben része.
Nem foglalkozom azzal, hogy ki kit és hogyan szeret, legfeljebb irigylem az összetartozást, a szenvedélyt, a két ember között létrejövő összhangot, a messziről sugárzó erőt és a szeretetet.