309 idézet
A levél nem elég… a telefon sem. Csak a találkozás. Mert kell a közelség, az érintés, a mosoly, kellenek a szemek. Kellenek ezek a pillanatok, a találkozások. Hogy a lélekben megrajzolt képet a valóságban tudjuk kiszínezni, hogy az álomba beköltözzön a valóság, hogy az ünnepnapok mellett meglássuk a hétköznapokat is. A Másikat.
A szégyen nagyon egészségtelen. A szégyenből semmi pozitív dolog nem sül ki. Csak egészségtelen önsanyargatást és alacsony önbecsülést szül.
Meg kell tanulnod elkülöníteni az érzelmeidet. Told félre őket, és gondolj valami másra!
Szívembe boldog, könnyű, tiszta csend.
A szavam gáttalanul száll és cseng.S belül hang nélkül így esedezem:
Ne találkozzunk többé sohasem.
Újból könnyes búcsút vettünk egymástól, de ez már nem olyan volt, mint egy évvel korábban. Megnyugtató lenne arra fogni mindezt, hogy már kezdtünk hozzászokni a búcsúzkodáshoz, vagy hogy felnőttebbé váltunk időközben, de (…) tudtam, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott köztünk.
Megegyeztek, hogy kerülik a hosszú búcsújeleneteket. Tisztában vannak azzal, hogy a néhány utólag lopott pillanat több fájdalmat tartogat számukra, mint vigaszt, s csak megnehezíti az elválást.
Ha az ember szemtől szembe ül élet és halál uraival, nem viselkedik racionális lényként.
A pia a legrosszabbat hozta ki belőlem. Részegen teljesen érzelemmentessé váltam, nem érdekeltek más emberek érzései. Bárkinek nekimentem, még a zsaruknak is.
A pasik, amikor azt hiszik, hogy ők a teremtés koronái, nagyon tévednek! Csak tetszelegnek ebben a szerepben! (…) Én bizony azt látom, hogy a férfiak csak erősnek látszanak, de nem azok. Persze valahol el kell kezdeni. Nagy izomzat, adott helyzetben erős hang, karakánság. De vajon mitől fordul mindez az ellenkezőjébe, ha egy adott érzésről kell beszélni? Érzésekről. Mi történik ilyenkor egy pasiban? Miért félnek a férfiak kimondani az érzéseiket? Azt hiszik, attól gyengébbek lesznek?
Egészséges egyén soha nem lesz olyasvalakiből, aki nem vállalja az elfojtott érzéseinek megélését, és az ezekből fakadó változtatásokat. Átélni és kimondani. Elfogadni és változtatni. Soha senki nem lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha ezt nem képes megtenni. Csak vergődni fog a félelmei csapdájában, haláláig.
Nem az a kérdés, hogy szélsőségesek leszünk-e, hanem az, hogy miféle szélsőséget képviselünk. A szeretetben leszünk szélsőségesek, vagy a gyűlöletben.
A büszkeséget rendszeresen összekeverik a nagyképűséggel. (…) A büszkeség az én szememben egy olyan tulajdonság, amit valaki akkor tud elérni, ha szívvel-lélekkel megéli az életét, mind racionális, mind érzelmi szempontból. A büszkeség a gerinc tudata.
Kimutatni az érzéseket: ez (…) fontos. Olyan ez, mint amikor azt mondom valakinek, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos nekem, de nem ölelem át.
Az igazságtalanság, ami ért, téged is igazságtalanná tett. De te nem tudod nem szeretni ezt a nőt, még hogyha el is árult. Tönkre akarod tenni azt, aki tönkretett, de félő, hogy amikor ezt eléred, téged sokkal jobban megvisel majd ez a fájdalmas siker.
Élet nélkül nincs művészet. Ha egy szobrász örömöt, fájdalmat vagy bármely szenvedélyt akar tolmácsolni, másképpen nem hathat, csak ha előbb életet lehel teremtményeibe. Mert mit törődnénk egy tehetetlen tárgynak, egy kőkoloncnak örömeivel vagy fájdalmával. Művészetünknek az élet illúzióját a jó modellálás és a mozgás adja. Ez a két tulajdonság húsa, lelke minden szép alkotásnak.
A művészet érzelem. De az arányok, színek tudományában a leghevesebb érzelem is megbénul a kéz ügyessége nélkül.
A legnagyobbak akkor is képesek életük meccsét bunyózni, ha éppen elrabolták a gyereküket, vagy meghalt az anyjuk. A legnagyobbak teljesen függetleníteni tudják magukat az érzéseiktől.
Többnyire túl érzelmes vagyok. Később rájöttem, hogy ha nem távolodom el az érzéseimtől a ringben, akkor lerántanak a mélybe.
A szerelembe esés megélése könnyen leírható állapot. Hasonlították már a gyönyörök ezreihez, a méz édességétől a rózsa illatáig. Seregnyi elképzelése vesz körbe minket, mintha teljes dömpingjük valahogy gyógyír lehetne mélyen rejlő bizonytalanságunkra. De amint a szerelem valódi napja felvirrad, sugarai minden románcnál fényesebben beragyogják arcunkat, mivel a románc tömény szerelem és vágy, mohó sóvárgás és érzékeny fájdalom, egy pillanatnyi érzés öröme és a pillanatnyi elválás agóniája.
