A gyerekkori emlékeim annyira mélyen megmaradtak, hogy most is könnyes lesz a szemem, ha például a parádfürdői Ilona forrásra vagy a bükki kalandokra gondolok.
Emlékezés idézetek
261 idézet
A magyar gyerekek példaképe akarok lenni, de ha lehetséges, akkor az egész világé! Azt akarom, hogy száz év múlva is emlékezzenek rám!
Az embernek csak akkor jutnak eszébe a jó dolgok, amikor végleges búcsút vesz a másiktól.
Alighanem mégsem az ajándékok teszik az ünnepet ünneppé. A karácsonyfára emlékszem, a díszekre, még ma is ennyi év távlatából. Egy picinyke sárga és egy még kisebb, teáskanna formájú volt a kedvencem. Az ünnep hangulatára emlékszem.
Az emlékek itt zsonganak körülöttünk, és felettük vidáman vagy sírva, imádkozva vagy temetve, de ott leng-bong a sok elmúlt harangszó, és láthatatlan szárnyával megérinti az öreg szíveket.
A legfájdalmasabb emlékek mindig ahhoz kapcsolódnak, amikor nincs kit hibáztatni, egyértelmű, hogy mi voltunk hülyék. Inkább egyes számban: ÉN VOLTAM HÜLYE.
Talán nemcsak az emlékezet rostáján hullanak át a múlt forgácsai, hanem a valóságból is törli őket az idő.
Mit ér, ha az utánad következő korok megemlékeznek rólad, amikor a korábbiak nem emlegettek, jóllehet akkor sem éltek kevesebben, sőt bizonyára derekabb férfiak voltak?
Az együtt töltött idő nem olyasmi, amit visszaadhatsz. Az elengedés nem a felejtésről szól, hanem az egyensúlyról, hogy haladsz előre az életedben, de időről időre visszanézel, és eszedbe jut, hogy kik voltak a múltadban.
Az emlékek olyanok, akár a holttestek. Egész másképp néznek ki, ha kiássuk őket.
Olyan ember nyomát szeretném magam után hagyni, aki nem ösvényt, hanem utat taposott ki.
Nem feledkezhetünk meg azokról, akik múltunk részei.
A gyermekeid lesznek a te élő emlékműveid, akár tetszik, akár nem.
A halottak minden emléke értékes marad, ha jelentettek valamit számunkra életükben.
Az emlékezet nem egy hajszálpontos felvétel arról, ami történt. Nem egy videó az élményeidről. Még csak nem is egy fénykép. Hanem egy pszichológiai, művészi feldolgozás. Sokkal inkább a történtekről készült absztrakt impresszionista festmény, semmint azok hamisítatlan, valósághű ábrázolása. És nem állandó – a festmény változik, idővel elhalványul vagy kibővül. Néha olyan színeket adsz egy emlékhez, amelyek egy évvel vagy öt évvel korábban még nem voltak rajta, vagy több emléket gyúrsz össze egyetlen festménybe.
Nem tudom, hogy akarom-e, hogy autóversenyzőként emlékezzenek rám. Az az álmom, hogy világbajnok legyek, de ez egy személyes dolog. Nem szeretném, hogy így gondoljanak rám 30 év múlva. Szerintem a világ gyorsan továbblép, és 30 év múlva ez már valószínűleg nem sokat fog jelenteni. Inkább azért emlékezzenek, mert jó ember voltam.
Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
Az öregek hátát sokszor nem csak a kor, hanem az emlékeik súlya görbíti meg.
Nem hiszem, hogy bármi miatt emlékezni fognak rám. De nem is ilyen szempontból gondolok a munkámra. Ugyanolyan közönséges dolog az utókornak dolgozni, mint a pénzért.
Hajdani szeretteink kísértete még a kísértetek közt is a legveszedelmesebb.