Erő és lágyság a harmonikus emberben egyszerre működik, hol az egyik van kívül s a másik belül, hol fordítva, s titka, hogy a helyes dolgot mindig a megfelelő pillanatban teszi.
Amikor az ember le tud mondani a rettentő élni akarásról, s úgy érzi, mintha feneketlen ködbe hullana, akkor kezdődik az igazi élete mindazzal, amire rendeltetett, és amit soha nem ért el. Ez valami kimondhatatlanul nagy dolog.
Nem lehet hinni semmiben, ami megszűnik embernek tekinteni az embert, ami azt hangoztatja, hogy a másik már nem ember.
A holnap terhe, ha a tegnapéra rakják, és ma cipelik, a legerősebb embert is lehúzza.
Az én szememben az emberi természet legtragikusabb vonása, hogy hajlamosak vagyunk elhalasztani az életet. Mindannyian egy csodálatos rózsalugasról ábrándozunk, amely a látóhatár szélén virul – ahelyett, hogy élveznénk az ablakunk alatt nyíló rózsákat.
Mindannyian hajlamosak vagyunk megsértődni a bírálatra és inni a dicséretet, tekintet nélkül arra, hogy akár az egyik, akár a másik megalapozott-e. Nem vagyunk logikus lények. Az érzelmek irányítanak. A logika, mint egy kis fakéreg kenu hányódik érzelmeink mély, sötét és viharos tengerén.
A kisember gyakran dührohamot kap a legenyhébb bírálattól, de a bölcs tanulni igyekszik azoktól, akik kritizálták, szidták és „összeakasztották vele bajszukat”.
Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak „kárhoztatva” valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk „szerencsétlenségük” létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk „felvesz”, és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.
Ha az ember minden elvárásnak eleget akar tenni, minden bizonnyal túlbecsüli saját képességeit.
Az ember a legnagyobb szerelemben is állandóan kutat, bírál és a jövőt keresi.
Mindannyian csináltunk már komplett idiótát magunkból életünk során legalább egyszer. Levontuk a következtetéseket, tanultunk belőle, és továbbléptünk. Ha nem e szerint a forgatókönyv szerint történt, az már a te bajod. Ne várd, hogy vigasztaljalak, hogy majd jobb lesz. Mert nem lesz. Addig mindenesetre biztosan nem fog változni az életed, amíg nem változtatsz valamin.
Az emberek a legritkább esetben töltik ki a dühüket azon, aki megérdemli, mindig annak jut, aki a legközelebb áll.
Mindannyian gyerekek vagyunk, az egyetlen különbséget egy felnőtt és egy gyerek között a játékaiban találjuk meg. Fontos, hogy mindig megtaláljuk a visszautat ehhez az állapothoz.
Mondd meg nekem, leginkább mitől érzi fontosnak magát valaki, és levezetem belőle az egész életfilozófiáját.
Ha nem vagy alázatos, az élet tesz róla, hogy meg legyél alázva.
Az ember valódi énje az ismerkedős kampányidőszakban gyakran nem mutatja meg magát. A búcsúzásnál mindig.
Senki sem tudja, mit tesz, mikor helyesen cselekszik; de a helytelennek mindig tudatában vagyunk.