Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.
A magyarnak idegenben a legnagyobb ellensége mindig a magyar.
Az amerikai igen érdekes nép; ez az egyszerű tény irritálja mindazokat, akik nem azok.
Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát.
Az emberiség egyetlen nagy tanítómestere a történelem. A nevek, a helyszín változnak, a haditechnika fejlődik. De egyetlen dolog, csupán egy, ugyanaz marad – az emberek természete.
Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak.
Némely ember kalapáccsal verdesi a falat jobbra-balra, és azt hiszi, hogy mindannyiszor fején találta a szöget.
A sokadalomban semmi sem múlik azon, hogy ismerjük az embereket, hanem hogy adott pillanatban okosabbak legyünk azoknál, kik előttünk állnak. Bizonyság erre minden vásár és vásári kikiáltó.
Jobban ismernők egymást, ha nem akarnók magunkat örökösen egy sorba helyezni másokkal.
Aki mindenben egyetért veled, annak vagy nincs véleménye, vagy nem meri megmondani.
Az egyik azért ragaszkodik egy véleményhez, mert nagyra van vele, hogy önmagától jött rá, a másik azért, mert vesződséggel tanulta meg és büszke, hogy föl tudta érni ésszel. Tehát mind a ketten hiúságból.
Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye – sokszor alig-alig sejtjük!
Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények.
Édes Istenem, sok ember nem lát a szemétől, sok meg csak azért nincs a mások véleményén, hogy ezzel is eredetibbnek lássék.
Az embereknek többre van szükségük, mint a puszta szidalomra, többre, mint hogy azt éreztessék velük, hogy hülyék és bűnösök. Többre van szükségük az Apokalipszis látomásánál. Szükségük van egy olyan látomásra a világról és önmagukról, ami ösztönzi őket.
A legtöbb ember tudattalanul teremt. Nem hiszik, hogy hatalmuk lenne a külső történésekre. Gondolataik és érzéseik automatikusak, így minden a véletlen műve.
A spekuláció kétségkívül a leginkább ámulatba ejtő játék a világon. De ez a játék nem azoknak való, akik lusták, ostobák vagy labilis érzelmi alkatúak. Az ilyen emberek mind szegénységben fognak megöregedni.
Minden embernek, aki valaha volt, van vagy lesz, van egy dala. Ezt a dalt nem írta senki. Van dallama, van szövege. Nagyon kevesen jutnak odáig, hogy eléneklik a saját dalukat. A legtöbben attól félünk, hogy a hangunk nem elég jó hozzá, vagy a szöveg túl butuska, túl őszinte, netán túl fura. Így az emberek inkább megélik a dalukat.
Az ember igazi titkai titkosabbak előtte, mint mások előtt.