1165 idézet
Mivel olyan ember vagyok, akiről sokan hallottak, nem hiszem, hogy bölcs döntés lenne csak úgy kimenni és véletlenszerűen ismerkedni emberekkel, mert sosem tudhatod, milyen előzetes elképzeléseik vannak rólad. És ezt nem paranoiásan mondom, de tényleg találkozik az ember olyanokkal, akik nem azért akarnak veled lenni, aki vagy, hanem azért, amit kifelé képviselsz. Azért akarnak veled lenni, mert híres vagy.
Aki eléggé szuverén ahhoz, hogy ne akarjon folyton megfelelni az elvárásoknak, hanem következetesen tartja magát a saját értékrendjéhez, véleményéhez, érzéseihez, az magasabb polcra kerül mások megítélésében, mert önazonosságot és erőt látnak benne. Ezzel szemben, ha folyamatosan bólogat és gürizik mások elfogadásáért, annak egy idő után a környezet számára nem is lesz értéke – hozzászoknak, és magától értetődőnek tekintik, mert túl könnyen megkapható.
A reménykedő ember aktív. Tervez, mer álmodni. Beadja a jelentkezését egy iskolába; pályázik egy állásra; szóba áll valakivel, akit vonzónak talál; kibékül azzal, akivel ugyan összeveszett, de akivel vágyik a kapcsolatra. A reménykedő ember épít.
Az ostoba azért él, hogy egyék és igyék, az okos azért eszik és iszik, hogy éljen.
Aki nem elégedett azzal, amije van, nem lenne elégedett azzal sem, amire vágyakozik.
A ruhák beszédesek, sokat elárulnak szavak nélkül is a viselőjükről és a közösségről, amiben él.
Az ember csak egy test külön tagja mind,
Hisz egy főanyagból van alkotva mind.
A sors hogyha megsérti egyik tagot,
A test mindegyik tagja végigsajog.
Ha más kínja szíved nem indítja meg,
Nem érdemled akkor az ember nevet.
Néha érdemes megnéznünk azt, hogy ki mondja azt, amin őrlődöm. […] Érdemes megkérdezni, hogy ez az ember mennyit tud rólam? Mennyire ismer engem, mennyire szeret? Mennyire az én fejlődésemre vagy a kapcsolatunk fejlődésére törekszik? Hiteles? Példa előttem? Íme egy egyszerű kérdés, ami jó mérce lehet: ki mondja?
Azok, akik az idézeteket szeretik, az értelmetlen általánosítások rabjai.
A gazdag semmire sem hiú, csak a tulajdonára. Csupán a szegényekkel kell óvatosan bánni.
Az írókról mindig azt mondják, hogy életük első húsz éve adja minden élményüket – a többi csak megfigyelés –, de én azt hiszem, ez mindnyájunkra áll.
Higgye el, fiam, nem lehet rendes ember az, aki amolyan divatos, hátul kétszárnyas, derékban karcsú kabátban tölti a telet.
Mindenki azt látja, milyennek mutatod magad, s csak kevesen értik, milyen vagy valójában.
Az emberek megbosszulják az apróbb sérelmeket, mivel a súlyosakat nem tudják.
Olyan ostobák az emberek, s olyannyira csak a mának élnek, hogy aki be akarja csapni őket, mindig megtalálja köztük a maga emberét.
Közös emberi hiba, hogy szélcsendes tengeren nem számolunk a viharral.
Az emberek többségéről elmondhatjuk, hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők, gyávák, kapzsiak, és amíg sikered van, addig odaadó híveid. Felajánlják a vérüket, a vagyonukat, az életüket, a gyermekeiket, ha az áldozatra csak a távoli jövőben van szükség. De ha a pillanat eljön, és ígéretüket be kell váltaniuk, ellened fordulnak.
Az érzelmileg éretlen emberek, bárkivel találkoznak, azonnal a saját életükről mesélnek, leginkább az őket ért megrázkódtatásokról, mert ezzel akarják magukhoz tapasztani a másik embert. Vannak, akik állandóan társaságba járnak és minden hétvégéjük azzal telik, hogy több baráttal, ismerőssel találkoznak, azt az illúziót keltve, hogy könnyen kapcsolódnak és barátkoznak, bár valójában nem erről van szó. Ezek a kapcsolatok ugyanis nem bensőséges kapcsolatok, csupán fájdalomcsillapítók. A kapcsolatfüggők ugyanis felületes kapcsolódásokat hoznak létre, hogy soha ne legyenek egyedül, mert akkor úrrá lesz rajtuk a szorongás.
Emberismeret idézetek, Kapcsolatok idézetek, Pszichológia idézetek
Maga Soros György éppolyan, mint a New York-i gazdag emberek általában: nagyon kedves, nagyon szívélyes, de igazában véve nem kommunikál. Nem veszi észre az embert. Ő aztán tényleg meggyőződött arról, hogy mindenki kéregető. Aki megjelent a partiján – bár ő hívta meg –, mind akar tőle valamit. […] Viszont meghökkentő számára, ha valaki nem akar semmit, s ez valószínűleg zavarja is. Persze azokat, akik akarnak tőle valamit, távol tartja magától: ugyanis ő dönti el, melyik akaratot elégíti ki. Nem könnyű dolog a pénzt kiadni. Soros egyszer azt mondta, hogy sokkal nehezebb elkölteni a pénzt, mint megkeresni. Ez nem valami bon mot, ebben neki nagyon is igaza van. Édesapám szerint a pénz társas lény, oda jön, ahol már vannak: a szegény embernek sohasem lesz pénze, a gazdagnak meg egyre több lesz. Ennélfogva akik ezzel a társas lénnyel nem állnak pozitív viszonyban, a legtöbbször hülyeségekre kérnek pénzt, mert hülye a fantáziájuk, s ezért nem is érdekesek Soros számára. Persze azok sem érdeklik, akik nem kérnek tőle.
Nem abszurd azt állítani, hogy adott világban a legszabadabb emberi lények lehetnek egyszersmind az erkölcsileg legnemesebbek is – bár nem szükségképpen azok. Minél kevésbé függő lény valaki, annál nemesebb lehet. De nem az alantasság teremti a függőséget – inkább a függőség teremt het, bár nem szükségképpen teremt, alantasságot.
