Ha szolgálnod kell, csak uraságot szolgálj, sose koldusból lett urat, mert az lenyúzza a bőrödet is.
Voltaképpen milyen emberek társaságában érzem jól magam? Gondolom, szakmabeliekre kellene esnie a választásomnak. Mégis Douglas (Fairbanks) volt az egyetlen színész, akivel összebarátkoztam. Mindig fejcsóválva jöttem el mindenféle hollywoodi estélyekről, ahol sztárokkal találkoztam – talán túl sokan voltunk egy csomóban. Barátságtalan, kihívó volt a légkör. Vesszőfutás volt az út a büféhez és vissza, ismét a büféhez és vissza, küzdelem a nagyobb feltűnésért. A filmcsillag a többi filmcsillag között nem fénylik, és meleget sem ad. Az írók kedves emberek, de szűkmarkúan bánnak a tudásukkal. Ritkán osztják meg másokkal, a könyveik számára tartogatják. A tudósok talán kiváló társas lények lehetnének, de jelenlétük szellemileg megbénítja a többieket. A festők fárasztóak, mert azt akarják elhitetni az emberrel, hogy inkább filozófusok, semmint piktorok. A költők a legfelsőbb osztályba tartoznak; egyénileg élvezetes, megértő emberek, kitűnő barátok. Mégis az a véleményem, hogy összességében a zenészekben a legerősebb a társasági szellem. Nincs melegebb és szívhezszólóbb látvány, mint a hangversenyre készülő szimfonikus zenekar. A kottaállványok romantikus megvilágítása, a hangolás, majd a karmester beléptekor beálló hirtelen csend erősíti az együttműködésre kész társas szellemet.
Connery hatalmas sztár volt. Azt tudtam, milyen nagy színész, de azt nem tudtam, milyen emberként. Egy nagyszerű fickót ismertem meg. Nem is lehet ilyen magasra jutni, ha nem vagy jó ember.











