Az élet meglehetősen unalmas lenne, ha folyton betartanánk minden szabályt. Időnként muszáj megszegnünk párat, mert így egészséges. Nálam ez a szabály!
Tudod, sokszor az életben nem mi keressük a kalandot, mégis ránk talál. Váratlanul bukkan fel, amikor a legkevésbé számítunk rá. Ez a trükkje.
A való életben, akárcsak az operában, az áriák csak rontanak az amúgy is reménytelen helyzeten.
A nagy feladat – melynek megoldása az emberi társadalom megújításához korunkban annyira szükséges – abban áll, hogy újra fölfogjuk az élet alapvető értékeinek végső értelmét.
A gyógyulás nem egyenlő azzal, hogy elfelejtjük a történteket vagy azt, milyen volt korábban az életünk. Azt jelenti, hogy bármilyen furcsának vagy rettenetesnek tűnik is épp az életünk, megy tovább, és nekünk is vele kell tartanunk.
Az a szeretet, amelyet a magad érdekében teremtesz, veled marad egész életedben.
Ha képesek vagyunk szeretni magunkat, csodák történnek az életünkben.
Az élet szeret téged, és a legjobbat akarja neked. Lelki békét, belső derűt, duzzadó önérzetet és önszeretetet. Megérdemled, hogy jól érezd magad az emberek társaságában, és hogy jól keress.
Lehet, hogy ez a biológia szigorú törvénye, de legalább egy bónuszlehetőséget kaphatnánk. Egy grátiszmenetet. Lehetőleg az elsőt. Még a számítógépes játékokban is kapsz egy-két plusz életet. Jó lenne, ha az élet olyan lenne, mint egy számítógépes játék. Szünetet tartasz, abbahagyod a játékot, kikapcsolod a gépet, és azt teszed, ami jólesik, majd újra bekapcsolod, és folytatod. Vagy éppen új menetet kezdesz. Miért nem így vagyunk programozva?
A biológia az élettel foglalkozó természettudomány. Csakhogy nem is olyan könnyű megmondani, hogy mi is az élet! Egy művész, egy filozófus és egy természettudós nyilván más és más választ adna.
Az életnek az a szokása, hogy jól seggbe rúg, amikor jól mennek a dolgok, így emlékeztet rá, ki is a főnök.
Csak akkor vagyunk kapcsolatban az életünkkel, ha jelen vagyunk a „mostban.”
Ez az én életem, nincs talonban másik, és nem is érdekel. Csak az életkoromon szeretnék változtatni, ha lehetne.
Élek már egy ideje. Nem olyan régóta, mint te, de nem igazán ismerek olyat, aki tökéletes életet élt volna. A legjobb, amit tehetünk, az az, hogy élvezzük azt a kevés időt, amink van, és nem tesszük tönkre más életét.
Nem nehéz népszerűnek lenni, viszont nagy kihívás relevánsnak is lenni. Azt akarom, hogy az életem fontos legyen, és úgy vélem, mindannyian ezt akarjuk.
Miért olyan rohadt bonyolult az élet, és miért nem olyan tisztán átlátható, mint a matematika törvényei?
A matematika a béke tisztasága. Kivéve persze, hogy éppoly titokzatos és talányos, mint maga az élet, és hiba volna azt várnom tőle- vagy bármi mástól –, hogy alkalmazkodjon az én róla alkotott elképzelésemhez. Ez az egészben a leginkább kétségbeejtő. Amikor
a logikus világ, amelyet oly sokáig kerestünk, a szemünk előtt porlad szét.
