Minden annyira sérülékeny, az egész élet, ez pedig egy tökéletlen világ.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta.
A múló idő ismeretében állíthatom, nagyon gyorsan elszalad az élet. Mindaz, amire nem figyelünk eléggé, nagyon hamar visszacsap. Semmi nem jár következmények nélkül, és jó, ha ezekkel tisztában vagyunk, mert akkor el tudjuk dönteni, hogy mire akarunk időt szánni.
Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltűnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerűen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvű világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit.
Az egész élet csak játék, azoknak, akik játsszák. Akik nem, azoknak dráma.
Az emberi élet célja nem a testi, hanem a szellemi töltekezés.
A bába kivitt az udvarra, megmutatott a napnak, és azt mondta, hogy ilyen napsütéses legyen az egész élete ennek a lánynak várt fiúnak. Ha most, életem kilencvenedik esztendejében visszagondolok erre, kijelenthetem, hogy a bábaasszony kívánsága – kisebb felhőktől eltekintve – végigkísért életem útján.
Az élet a harmónia áramlása, ami egyesíti a külsőt a belsővel, a célt az úttal, a jelent a jövendővel. Az élet nem halmoz föl dolgokat, hanem magába gyűjti őket, nem épít, hanem teremt és működése sohasem különül el lényegétől.
Csak kétféleképpen élhetjük az életünket: szeretetből vagy félelemből. És ha nem szeretetből tesszük, akkor csak a félelem marad.
Az életnek csak tíz százaléka az, ami történik veled, és kilencven százalék az, ahogyan reagálsz rá.
Én nem szeretnék állást foglalni arról, hogy mit gondolok, egy életünk van-e vagy több, van-e élet a halál után, azt viszont szeretném hangsúlyozni, hogy szerintem nem itt kellene keresgélnünk. Azt gondolom, arra érdemes koncentrálnunk, hogy mit tudunk tenni addig, amíg élünk.
Életünk első felét a boldogság utáni kielégítetlen sóvárgás jellemzi, második felét pedig a szerencsétlenség miatt való aggódás.