Az élet legnagyobb vesztesége nem a halál. A legnagyobb veszteség az, ami meghal bennünk, amíg még élünk. Soha ne adjuk fel.
Ha valamit a betonba ültetsz, amikor az kinő, ugyan tele lesz karcolásokkal, mégsem azt fogod mondani: „Nézd, mennyi karc van ezen a rózsán!”, hanem azt, hogy: „A francba is, ez a rózsa kinőtt a betonból!”
Az életben lesznek olyan idők, amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére, amit látsz, az összes fájdalom ellenére meg kell őrizned a humorérzékedet. Tudnod kell mosolyogni azon a sok baromságon!
Ha nem találsz valamit, amiért élhetsz, jobb, ha találsz valamit, amiért meghalhatsz.
Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk, sokáig itt leszünk,
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok, és néha szenvedünk,
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk,
Hiszen van még időnk, azért se változunk.
Néha te vagy a szélvédő.
Időnként pedig te vagy a bogár.
Az élet, a bölcsőtől a sírig, a szó szoros értelmében küzdelmek állandóan növekvő, elkerülhetetlen sorozata. A küzdelmek, amelyekkel szembetaláljuk magunkat, tanulsággal szolgálnak, s ezek egyre halmozódnak – minden új tapasztalattal kapunk egy kis adagot belőlük.
Az élet nem csupán a napi robotról szól. Nem kell azt tenned, amit mindenki más. A saját utadat is járhatod. Rázd le a láncaidat, és fedezz fel új utakat!
Az élet nem arról szól, hogy hogyan élj és hogyan halj meg. Arról szól, hogy legyen, amiért élsz és amiért meghalsz.
A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.
Arra születtem, hogy kisgyerek legyek, s anyám mellett lassan játsszam az életet.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek, s megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra, hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.
Ha van még a világon, amit nem láttál és nem hallottál,
Ha van még a világon, amit nem éreztél s nem próbáltál,
Ha van még a világon olyan, ami kicsit is érdekel,
Ha van még a világon, akkor élned kell, még élned kell.
Életem névvel vállalom.
Akármit szólsz, utam folytatom.
Életem lehet rossz vagy jó,
Ez vagyok én: emberből való.
Élem az életem nap-nap után.
Nem is érdekel, hol leszek holnapután.
Legyen így, legyen úgy, de csakis jó legyen!
És napról-napra még szebb legyen!
Az élet mint homokszem pereg tovább,
az elmúló rossznak a súlya sem fáj,
arcod a fény mossa jobb lesz talán,
a rádváró út még előtted áll.
Legyen az életed utazás, haladj afelé, amire vágysz, hagyj magad mögött mindent, amit cipelni nehéz.
