Az élet nem tréfa. Azzal keményen szembe kell nézni. Az nehéz valóság, és könyörtelen.
Az élet értelme maga az élet. Az élet pedig: világot teremteni és szeretni.
Az ember elfeledte, hogyan kell meghalni, mivel nem tudja, hogy hogyan éljen.
Egyre világosabban látom és tudom, hogyan készített fel az életem minden egyes nagy törése, szenvedése, hogy be tudjam tölteni a célomat. Ha kitértem, el kellett buknom. Miközben sirattam azt, ami elveszett, jött az új. Követhetem az egyes állomásokat és kereszteződéseket. Idáig jutottam a keresésben és megértésben. És ha az életedet átnézted és megértetted – legalábbis azt hiszed – akkor el tudod engedni. A múltat – és a jelent.
Sötét a hely, sötétek a gondolatok.
Nincs zaj, csak a pillanatok,
Amiket úgy élünk meg, mintha vége lenne,
Pedig most kezdődik az élet. De van-e értelme?
Az életben szerintem az a legfontosabb, mikor nő be az ember feje lágya annyira, hogy lássa, mit akar az élettől.
Álljunk meg egy percre, és adjunk hálát, hogy ott van a párunk, a házastársunk mellettünk, és töltsünk minél több időt vele, mert az élet rövid. Bánjunk vele jól, mert egy nap nem lesz ott mellettünk. Én megtanultam: élni és szeretni kell minden nap, úgy, mintha az az utolsó napunk lenne.
A megbocsátás a szeretetteljes és csodákkal teli élet alapja.
Úgy tűnik, hogy olykor egy-egy pillanat minősége nem tükrözi a pillanatot magát – gyakran az adja meg a savát-borsát, hogy mi történt előtte és mi történt utána.
Életünk kétségkívül több pusztán egy születési anyakönyvi kivonatnál, egy sírkőnél, valamint annál a félmillió dollárnyi elfogyasztott terméknél és szolgáltatásnál, ami életünk e két legfőbb mérföldköve közé bezsúfolódik.
Az élet olyan mint a rulett. Soha nem lehetsz biztos a döntéseidben, még ha 80%-ban igazad is van. Csakis idővel bizonyosodik be igazad volt-e.
Az élet azért jó, mert újra lehet kezdeni. Tetszés szerint többször is.
Nem tudjuk, ki rendeli életünket. De dolgunk, ha már a miénk, hogy arra használjuk, amire rendeltetett.
Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.
Van valami, ami sokkal becsesebb és fontosabb számunkra, mint a pénz, s ami nélkül nem tudunk élni. Hogy mi az? A lélegzés. Életünk legértékesebb szubsztanciája a belélegzett levegő. Mégis, amikor kifújjuk a levegőt, teljesen biztosra vesszük, hogy lesz következő lélegzetünk. Ha nem vennénk megint levegőt, három percig sem bírnánk ki. Márpedig ha az Erő, amely megteremtett bennünket, elegendő lélegzetet adott életünk végéig, akkor hogy is ne bízhatnánk az életben, hogy a rendelkezésünkre bocsájt minden mást, amire szükségünk van. Ha rábízzuk az életre, hogy gondoskodjon rólunk, és minden apró-cseprő problémánkról, akkor a stressz elpárolog. Ne pazarold az idődet negatív gondolatokra vagy érzelmekre, mert azzal csak még több részed lesz abban, amit nem akarsz.
Ha fukarok vagyunk az élettel, az élet is fukar velünk. Ha meglopjuk az életet, az élet is meglop minket.
A tanulás nem felkészülés az életre, a tanulás maga az élet.
Életed egyszerű és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. (…) Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyetlen ember sincs, aki hibátlanul játszana.