A múló idő ismeretében állíthatom, nagyon gyorsan elszalad az élet. Mindaz, amire nem figyelünk eléggé, nagyon hamar visszacsap. Semmi nem jár következmények nélkül, és jó, ha ezekkel tisztában vagyunk, mert akkor el tudjuk dönteni, hogy mire akarunk időt szánni.
Nem kellene egyszer élethajónkkal szélbeállni, lehúzni a vitorlákat és horgonyt vetni? Állni, ringatózni a ködös életvízen, s eltűnődni, hogy miért is vagyunk a világon? Azért, hogy betegre dolgozzuk, különmunkázzuk magunkat egy szebb bútordarabért, autóért, vagy egyszerűen csak a normális megélhetésért? Más dolgunk is lehetne a Földön? Egy üres óra, amikor semmit sem kell csinálnunk, csak emberként felnézni a fákra, felhőkre, lehet, hogy többet ér, mint a hasznos munkarohamok. Meg kellene kapaszkodnunk egy nyírfaágban, nádszálban, mielőtt teljesen magába szippant bennünket az ipari, haszonelvű világ, s ledarálja lényünket. Levegőt kellene venni és élni egy kicsit.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Az egész élet csak játék, azoknak, akik játsszák. Akik nem, azoknak dráma.
Az emberi élet célja nem a testi, hanem a szellemi töltekezés.
A bába kivitt az udvarra, megmutatott a napnak, és azt mondta, hogy ilyen napsütéses legyen az egész élete ennek a lánynak várt fiúnak. Ha most, életem kilencvenedik esztendejében visszagondolok erre, kijelenthetem, hogy a bábaasszony kívánsága – kisebb felhőktől eltekintve – végigkísért életem útján.










