Láttam a mosolygó tavaszt,
Láttam az égető nyárt,
Láttam minden időszakaszt
S minden földi láthatárt:
Ha örök időket élnék,
Ezeknél többet nem érnék.
Az élet nem holmi dísz a jelentéktelenség kis asztalán. Az életet élni kell, méghozzá jól: szeretni és szeretve lenni.
Megváltoztam, pontosabban az élet kényszerített arra, hogy megváltozzak.
A változás soha senkinek nem egyszerű. Mégsem maradunk soha ugyanolyanok, hát nem igaz? Életünk minden pillanata, órája, napja az egyik létformából a másikba való botladozás.
A folyamatos vátozás közepette az ember könnyedén kaphatja magát azon, hogy nehezére esik alkalmazkodni hozzá. Egyik lábát a másik elé rakni anélkül, hogy megbotlana saját kifényesített cipőjében.
Az élet egy hazárdjáték… és ha nem veszel részt benne, el fog menni melletted.
Élet: a Teremtő szülinapi ajándéka. Az, hogy beledöglünk, csupán hab a tortán.
Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy „örökkévalóság”. A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások, kudarcok és emlékek… minden, amiből az ember élete és szíve és lelke felépül… csak viszi, és soha nem hoz vissza semmit.
Élet idézetek, Idő idézetek, Wass Albert idézetek az életről
Az élet nem habostorta. Vagy ha mégis az, biztosan romlott.
Az élet hideg éjhez hasonló, de bizonyára szép, ha hideg éjjelen két magányos ember melengeti egymást, még akkor is, ha a barátság kedvéért kezük és szemük valótlant mond a másiknak.
					
                    






