Életünk első felét a boldogság utáni kielégítetlen sóvárgás jellemzi, második felét pedig a szerencsétlenség miatt való aggódás.
Vallom és hirdetem, hogy nincs értékesebb, hatalmasabb és szebb, mint az élet. Mindig szép és mindenütt. Fetrengett a lelkem sokszor porban is, sárban is. De mindig új és új magasságai jöttek az életnek.
Az élet nem tör össze senkit. Mindenkinek annyit ad, amennyit el tud fogadni. Ha nekem majd kevesebbet fog adni, mint amennyit most remélek, az nem lesz igazságtalanság. Kevesebbhez volt jussom és erőm.
Minél idősebb vagy, annál inkább érzed, milyen törékeny az élet. Azt hiszem, ez elég jó motiváció ahhoz, hogy minden nap derűsen ébredj.
Az élet soha nem attól szép, hogy minden rendben van, hanem inkább attól, hogy mindent rendbe lehet hozni.
Nagyra értékelem a lányomat és a fiaimat, amiért nem forgatják a szemüket, ha ölelgetem-puszilgatom őket. Dannyvel van három emberi lényünk, akik az egymás iránt érzett, mély szerelmünk tükröződései, és ez egy csoda! Az az élet, amit a férjemmel építettem fel, az egyik álmom, ami valóra vált. A másik az az élet, amit a gyerekeinkkel együtt építettünk fel. Számomra a világ legjobb dolga hazaérni hozzájuk!
Amikor felismered valamennyi élet értékét, többé-kevésbé foglalkoztat a múlt, és a jövő megőrzésére koncentrálsz.
Sem én, sem más nem járhat helyetted ezen az úton,
Neked magadnak kell rajta járni.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy unalmas autókat vezessünk.
Ha csak a természetet nézed, az életnek nagyon határozott célja van, és ez egy alapvető cél. Megismételni, reprodukálni, ennyi. Reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni, reprodukálni, meghalni. És mi mégsem látjuk ennyire egyszerűnek az életet. Műemléket építünk az örökkévalóságnak, csináljuk a dolgainkat, nem igazán vagyunk érdekeltek abban, hogy csak reprodukáljunk és meghaljunk. Inkább az érdekes számunkra, hogy emlékművet emeljünk magunknak, hogy te is tudd, hogy én itt voltam.
Kérlek, ne aggódj annyit. Egyikünk sem tölt túl sok időt a Földön, az élet mulandó. Ha valamikor nehéz helyzetbe kerülsz, pillants fel a nyári égboltra, mikor a csillagok teleragyogják a bársonyos éjszakát.
Van-e értelme az életnek? Hála istennek, nincs! Mert ha lenne, akkor mindenkinek tudnia kellene, mi az, és komolyan kellene vennünk! De szerencsére nincs! Akkor tehát szabadok vagyunk, hogy mindannyian egyenként magunknak kreáljunk értelmet.
Keressétek, amit kerestek, de nem ott található, ahol keresitek. Boldog élet felé loholtok a halál országában, de nincs ott boldog élet.
Vizsgáld meg az életedet, és a lehető legőszintébben válaszolj erre a kérdésre! Te irányítod az életedet, vagy az életed irányít téged?
Életünk nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy leromboljuk azt, amik nem vagyunk, és azzá váljunk, amik valójában vagyunk.
Mikor megkérdezték, mi végre születik az ember, tréfásan így válaszolt: hogy megtudja, mennyivel okosabb meg sem születni.
A dráma olyan, mint az élet, csak az unalmas részek ki vannak vágva.
Aki teljesen érti az életet, az nem fél a haláltól; a félelem a beteljesületlen életből fakad.
Az igaz út olyan kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta.
Az ember addig él amíg
tartaléka marad a hitre
míg fel nem éli érveit
meghajszolva és bekerítve.