Az élet szar, de gyönyörű módon.
Élet idézetek
Csak akkor vagyunk kapcsolatban az életünkkel, ha jelen vagyunk a „mostban.”
Ez az én életem, nincs talonban másik, és nem is érdekel. Csak az életkoromon szeretnék változtatni, ha lehetne.
Élek már egy ideje. Nem olyan régóta, mint te, de nem igazán ismerek olyat, aki tökéletes életet élt volna. A legjobb, amit tehetünk, az az, hogy élvezzük azt a kevés időt, amink van, és nem tesszük tönkre más életét.
Az élet sehol sem fenékig gyümölcsös joghurt.
Nem nehéz népszerűnek lenni, viszont nagy kihívás relevánsnak is lenni. Azt akarom, hogy az életem fontos legyen, és úgy vélem, mindannyian ezt akarjuk.
Miért olyan rohadt bonyolult az élet, és miért nem olyan tisztán átlátható, mint a matematika törvényei?
A matematika a béke tisztasága. Kivéve persze, hogy éppoly titokzatos és talányos, mint maga az élet, és hiba volna azt várnom tőle- vagy bármi mástól –, hogy alkalmazkodjon az én róla alkotott elképzelésemhez. Ez az egészben a leginkább kétségbeejtő. Amikor
a logikus világ, amelyet oly sokáig kerestünk, a szemünk előtt porlad szét.
Ilyen az élet, gondolom magamban: egyszer hideg van, s máskor langy tavasz; a tűz ott alszik ki, ahol meggyúl, csak az állomások maradnak meg, de az emberek mindig újak azokon is.
Milyen is a képzelet: nem elégszik meg a jóval, hanem izgalmakat és veszélyes kalandokat talál ki, csakhogy mindenáron színesítse az életünket.
Mai életünket Ész istennő kormányozza, aki a mi legnagyobb és legtragikusabb illúziónk.
Ha nem vagy tisztában a korlátaiddal, nem sokat fogsz elérni az életben.
Azok az emberek, akik azt mondják, hogy az életnek nincs értelme, nem ismerik a szeretetet.
Az élet barátok nélkül olyan, mint a tenger tonhal nélkül.
Az élet olyan, mint az iskola, egy fontos különbséget leszámítva – az iskolában előbb megtanítják a leckét, és utána vizsgázol. Ezzel szemben az életben előbb vizsgázol, és utána a te feladatod megtanulni belőle a leckét.
Az élet tanulás. Pont. A tudatlanság leküzdése az utazás célja. Senki nem várja el, hogy mindent tudj az elején. Az a célja az ismeretlenbe tett utazásodnak, hogy villanyt gyújts tudatlanságod sötétjében.
Az élet egy utazás a nemtudásból a tudásba. A nemértésből a megértésbe. A zavarodottságból a tisztánlátásba. A világ úgy van kitalálva, hogy beleszületsz egy kusza helyzetbe, amiből nem értesz semmit, és emberként egyetlen feladatod van: megérteni ezt az egészet.
Lehet, hogy a változás ijesztő, de elkerülhetetlen. Valójában az egyetlen biztos dolog az életben az állandóság hiánya. Ha nem akarsz, vagy nem vagy képes alkalmazkodni az élet szüntelen hullámzásához, nem fogod élvezni az itt töltött időt.
A második esélyek azért vannak, hogy éljünk velük. Nem számít, hogyan jönnek, vagy hogy megérdemeljük-e. Élj velük.
S különben is: odabent a lélekben dől el, hogy ki a rabszolga, s ki az úr, legalább a saját törékeny, rövid kis élete felett.
