Nem dolgom mások élete felől ítéletet mondani! Egyedül felőlem, egyedül a magam útja felől kell döntenem, választanom.
Úgy gondolkodom, hogy a legjobb szeretnék lenni. Viszont reálisan kell látni, és olyan döntéseket hozni, amivel a saját karriered, a saját életed nem csak egy elérhetetlen mese lesz. Hanem valami olyasmi, amiben megtalálod a reális célokat. Én most azt az életet élem, abban próbálhatok a legjobb lenni, amit gyerekként elképzeltem magamnak.
Az igazi szabadság az a megértés, hogy választhatunk abban, hogy kinek és mit engedünk, hogy hatalma legyen felettünk.
Mikor rosszul bánik veled az élet, könnyű az öngyilkos választásokat szokássá tenni, és folyamatosan ismétlődő rossz döntéseinkkel egyre csak sodródni a halál felé. Az igazság az, hogy szokásunkká tesszük az önmagunkat korlátozó döntéseket.
Minden ember életében akad pár pillanat, mikor választásra kényszerül. Néhányan észre sem vesszük, hogy megtörténik, a többség nem is tud előre tervezni, de mindig van egy pillanat, mikor az egyik utat választjuk a másik helyett, és ennek életünk hátralevő részében viselnünk kell a következményeit. Ettől függ, milyen emberek leszünk, mások és saját magunk szemében.
Ha választhatsz, megülsz a székeden, vagy táncolsz, remélem, a táncot választod.
Nem tarthatsz kézben mindent, ami veled történik, de az a te döntésed, hogy nem hagyod, hogy lehúzzanak.
Nem számít, mit hoz számodra az élet, szabadon dönthetsz arról, hogy hogyan reagálsz rá. Ha mindig élsz ezzel a választási lehetőséggel, akkor sikeres ember vagy.
Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: „Csak töprengj, okoskodj – dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla.”
Együtt kell élnünk a döntéseinkkel, de van, hogy meg is kell halnunk miattuk.
Minden ember életében minden körülmény egy határozott ok eredménye – te döntöd el, mit hogyan csinálsz.
Minden nap új lehetőségeket hoz, és vagy a félelem felé hajlasz, vagy a szeretet felé. Mindig van választásunk, de gyakran (meglehetősen öntudatlanul) a félelem az alapbeállításunk.
Amikor MEGTEHETED, kérdezd meg magadtól, hogy AKAROD-E, mielőtt megteszed.
Akármilyen helyzetben, akármilyen körülmények vagy lehetőségek között találja is magát az ember, szelleme mindig elég szabad ahhoz, hogy megválassza, miképpen éli meg, értelmezi és végső soron formálja a saját világát.
Ami velem történik, az függ tőlem is: mit választok, hogyan döntök, merre indulok, mit kezdek indulataimmal és érzelmeimmel, mit teszek másokkal nap mint nap vagy kritikus helyzetben.
Akármilyen félelmetes is, minden helyzetben van választásunk: eldönthetjük, hogy a szeretetet látjuk a félelem helyett.