Talán felnövünk egy perc alatt,
A világ még annyi mindent tartogat,
Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad,
Jobban kell, mint valaha bármi más.
Dalszöveg idézetek
Van, hogy akarom, de nem merem,
Néha bekerít a félelem.
A fény csak fordított árnyék,
Veled én teljessé válnék.
Emlékszem anno a gyermekkora,
mikor anyáink imáját még századszorra
sem hallottuk meg, mert a barátság szent,
és nem érdekelt, melyik bőrszín a trend.
Mikor valaki bántott, akkor összefogtunk.
Mi mások voltunk, mégis összeszoktunk.
Most egymásra vagyunk mégis idegesek,
pedig egy nép vagyunk, és nem idegenek.
Sötét a hely, sötétek a gondolatok.
Nincs zaj, csak a pillanatok,
Amiket úgy élünk meg, mintha vége lenne,
Pedig most kezdődik az élet. De van-e értelme?
Az élet rendjén változtatni ne próbálj, nem tudsz,
mert az egyik pofont te adod, de a másik elől futsz.
Csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor, mennyit élj.
Ha százszor kérded őt, és százszor nem felel,
ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy. Kapsz, mit érdemelsz.
Magyar vagyok, magyarnak születtem, magyar földön magyar ember lettem,
a múltunkat cipelem a vállamon, de magyar vagyok, úgyhogy vállalom.
Magyar férfi és magyar asszony, északon, hegyeken, délen, a parton,
túl egy bűnös évszázadon, de magyar vagyok, ez a támaszom.
Mikor engem kritizálsz, kicsikét magadat is bántod,
Mert görbe tükröt mutatok neked, amiben saját magad látod!
Kellett volna a sorstól egy büdös nagy pofon!
Ami akkorát csattan az arcomon,
Hogy eszembe sem jut, hogy melyik a rossz út,
Valami kéz, ami visszahúz!
Ők azt várják tőled, hogy birka módra állj be a sorba és vezényszóra
táncolj, amíg csak szól a nóta és szavad se legyen a bánásmódra.
De én problémás vagyok, mer` gondolkodom,
nem állíthatsz félre, arról gondoskodom.
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az élettől egy-két pofon.
Senkiként születtem, valakivé váltam,
Életemben mindig csak egy igaz szóra vágytam!
Szellővel szálltam, a grund betonján éltem,
Átkoztam bálványt, csak Isten nevét féltem.
Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel,
Hadd vigye el a hangom messze a szél!
Én látom, de mégsem érem fel ésszel,
Csak hamis démonokat kergetnék!
Ez ma még fáj, a pokol vár,
De holnap nevetve mondok imát!
Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár.
Látod, mindig figyelni kell, hogy mi történik veled,
mert ha minden megbolondul, és nem veszted el a fejed,
akkor irányíthatsz mindent, pedig el sem hitted volna,
mikor visszanézel, hogy így mennyire vitted.
Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!
Egy fél éve már, hogy kihunyt egy fény.
Csillagként szállt, de emberként élt.
Jó barátom, ha majd öreg leszek,
fehér hajam lesz és lassan megyek.
Mögötted is egyre több lesz az év,
jó barátom, hívsz-e akkor is még?
Gondoljon néha-néha rám,
Szerelmes holdas éjszakán,
S ha egyszer visszatér hozzám,
Nem válunk soha talán.
Jó éjszakát kedvesem,
Búcsúzom magától,
Búcsúzom kedvesem,
A nagy boldogságtól.
Együtt leszünk még, egy hosszú éjszakán,
Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át.