A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott, ahol melletted állnak.
Ahhoz, hogy a gyerekek fölnőjenek, nem kell külön szoba, mindegyik szobába külön tévé, a gyermekneveléshez család kell.
A család nem csak azokat az embereket jelenti, akik felneveltek. És nem csak azokat az embereket, akiknek ugyanaz a vér csörgedezik az ereiben, mint neked. A család az, ahol szükség van rád.
Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni. Ha bosszantóan kidörzsölték is csuklódat és bokádat a családi kötelékek, akkor se feledd, hogy nélkülük – nos, hát ki lennél? A család melletted áll, ha baj van, és a legtöbb esélyt adja meg neked. Amikor a vetélkedő vezetője azt mondja: „Nevezzen meg valamit, amit a hűtőszekrényben talál”, és te azt mondod, „Szótár”, mire az ország túlnyomó többsége a tévé előtt azt sikítja, „Ezt a hülyét!”, na, ki az, aki tapsol és azt mondja, „Jó válasz, jó válasz!”? Hát persze, hogy a családod, ugyan, ki más lehetne?
Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra.
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott, és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem, megbirkózunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk, csak afféle kiindulási pont: etetnek, öltöztetnek, és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba, és megtaláljuk a magunk törzsét.
Ha családról van szó, a szívünk mélyén mind gyerekek vagyunk még. Nem számít, hány évesek vagyunk, mindig kell egy hely, amit otthonunknak nevezhetünk.
Felkutattam a családfámat, és rájöttem, hogy én vagyok a gyökér.
Ha túlnézünk a veszekedésen, fájdalmon és sértődésen, olykor jól esik emlékeztetni magunkat arra, hogy a családon kívül az égvilágon nincs fontosabb.
Nem mindig a vérrokonaink a családunk, hanem azok, akik ismerik minden titkunkat és így is szeretnek minket. És akik mellett végre önmagunk lehetünk.
Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk titkos árvák lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig hazatalálhatsz.
A kötelék, mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm.
Szerető családból jövök. Talán nem mindig kedveltük egymást, de mindig szerettük. Ölelkeztünk, puszilkodtunk, birkóztunk, verekedtünk. Nem tartottunk haragot.
Amikor még nem volt családom, semmi más dolgom nem volt, mint vásárolgatni, szépítkezni, magammal foglalkozni. Most, ha szükségem van egy ruhára egy esti fogadáshoz, csak annyit mondok az eladónak, hogy tudna-e nekem egy ruhát és cipőt adni a méretemben. Nem csinálok belőle nagy ügyet.
A Vatikánnal az ember, illetve egy ország nem ápol politikai kapcsolatot, spirituális és lelki kapcsolatot ápol, de nyugodtam mondhatom, hogy a két állam között, a Vatikán és a magyar állam közötti legfontosabb egyetértés éppen a családok tekintetében alakult ki.
Pont olyan vagyok, mint minden más ember. Voltam egy kiskamasz, voltam egy kamasz, egy lázadó, rocker. Megéltem mindent, aztán elfáradtam, lenyugodtam, családanya lettem… és egyre fontosabbá váltak számomra azok az értékek, amiket otthonról hoztam. És akinek családja és gyermekei vannak, pláne nem kell ezt magyarázni, mert pontosan fogják érteni, miért mondom ezt.
Nem ismertem a szüleimet, és sosem vágytam a reflektorfényre, csak arra, hogy boldog, harmonikus családi életem legyen.
Muszáj védenem a családi életemet. Az igazat megvallva, arról egyáltalán nem akarok beszélni.
Egy nagycsaládos miniszterelnök helyzeti előnyben van a politikában, mivel egyszerre több nézőpontból is látnia kell a dolgok állását, és naponta kell a különböző érdekeket összebékítenie. Aki indult már a család apraja-nagyjával nyaralni, tudja, hogy miről beszélek.