Mindig azt hittem, sohasem leszek normális. De akkor pontosan tudtam, hogy az egyetlen dolog ami megmenthet, az csak a család.
(1.évad 10.rész)
Egy család története inkább térképre hasonlít, mint regényre, és az életrajz minden földtani korszak összessége, amin keresztülmentél.
A családunk része vagy, úgyhogy ha veled szórakozik, az olyan, mintha velem tenné.
Az igazi családot olykor nem ott találjuk, ahová születtünk.
Összetartani egy családot… no, az már komoly erőfeszítést kíván! De ez az egyetlen dolog, amiért igazán megéri küzdeni. Amiért megéri felkelni reggelente.
A család gondoskodik a sajátjairól.
A család a szívek és a lelkek egysége, ahol félelemnek nincs helye.
Az engem gyermekkoromban körbevevő családban egyensúly volt, aminek köszönhetően sem érzelmileg, sem a hétköznapi együttélés gyakorlatában nem borultunk fel. Ma már tudom, hogy ennek sok összetevője volt, például az, hogy nemcsak a szüleimmel és a nővéremmel éltünk együtt négyen, hanem az anyai nagymamámmal is, aki morális és kulturális értelemben is csodálatos ember volt.
Nagyra értékelem a lányomat és a fiaimat, amiért nem forgatják a szemüket, ha ölelgetem-puszilgatom őket. Dannyvel van három emberi lényünk, akik az egymás iránt érzett, mély szerelmünk tükröződései, és ez egy csoda! Az az élet, amit a férjemmel építettem fel, az egyik álmom, ami valóra vált. A másik az az élet, amit a gyerekeinkkel együtt építettünk fel. Számomra a világ legjobb dolga hazaérni hozzájuk!