Étkezéskor a föld egy részét vesszük magunkhoz. Ahogyan a talajjal bánunk, úgy bánunk a testünkkel is.
Ha felhagysz azzal az egy gondolattal, hogy „Mi jár nekem?”, akkor egy élő, két lábon járó templommá válsz.
Kétfajta helyzet van a világon, az, amelyiken tudunk változtatni, és az, amelyiken nem, mint ahogy a csillagokon, és a halálon sem. És arra jöttem rá, hogy őrült pazarlás, sőt bűn olyasmiken aggódni, amiken nem változtathatunk.
Nem ismerek ugyanis olyan embert, akinek bármiféle kizárólagos joga lenne az univerzum bölcsességéhez. A tudás azoké, akik képesek felhasználni mások és önmaguk megsegítésére.
Ahogy az öntudatlanság megelőzi a halált – még ha csak pillanatokkal is -, úgy előzi meg az értelem halála az organizmus halálát. És ez a folyamat hosszú időt igénybe vehet, akár egy fél életet is, sőt többet.
A kungfuban bölcsnek lenni nem azt jelenti, hogy még megszerzel valamit, hanem hogy képes vagy eltávolítani az álokoskodást, a díszítéseket, és egyszerű maradsz – ahogy a szobrász sem hozzáadással készíti a szobrot, hanem úgy, hogy lefaragja a fölösleget, hogy az igazság akadálytalanul feltárulhasson.
Amíg nem tudsz elég hosszú ideig nyugton ülni, hogy eltöprengj a kérdésen, van-e az életnek értelme, addig nem igazán találod meg a választ sem.
A bölcs, aki felismerte az Önvalót, meghaladja úgy a szabad akaratot, mint a végzetet, melyekkel pusztán a tudatlanok foglalkoznak.
Erényes, igaz és bölcs az, aki sem a maga, sem a más érdekében nem vágyódik sok gyerekre, hatalomra vagy gazdagságra, aki saját érdekeit nem helyezi az igazságosság elé.
Tekints arra az emberre, aki feltárja előtted hibáidat úgy, mintha rejtett kincset tárna fel. Ő a bölcs, aki megmutatja neked az élet veszedelmeit. Kövesd: aki követi, csak jót lát és semmi rosszat.