Az embernek lehettek alkotmányos [forradalmi] papjai, de alkotmányos vallása nem lehet.
Antoine de Rivarol
1753. jún. 26. - 1801. ápr. 11.
francia királypárti író és fordító
Ha a nép felvilágosodottabb a koronánál, akkor a forradalom már a küszöbön áll.
Az ellenállhatatlan hatalom, amit egy köztársaság polgára kölcsönöz [a kormányzatnak], egy monarchiát eredményez, sőt többet egy monarchiánál. Ha az ember a hatalmat a néptől örökli, akkor egy zsarnok.
A franciák jobban vonzódnak a szabadsághoz, mint a biztonsághoz. Ám az ember elhagyja az erdőket, ahol a szabadság többet nyom a latban, mint a biztonság, hogy a városokba költözzön, ahol az ellenkező az érvényes.
Mint király, XVI. Lajos rászolgált balszerencséjére, hisz nem értett a szakmájához. Mint ember nem szolgált rá. Erényei voltak azok, amik elidegenítették a néptől.
Minden gondolkodó, aki alkotmányossági kérdéseken mereng várandós lesz egy jakobinussal: olyan igazság ez, amit Európa sosem felejthet el.
A háború a királyok bírája; a győzelmek az ő ítéletei.
A forradalom kezdetén a kisebbség így szól a többséghez: »Vesd alá magad«, mire a többség így felel: »Legyünk egyenlők«. Ez rettenetesen megbosszulja magát.
Egy teljhatalmú fejedelem lehet Nero, mégis némelykor Titus vagy Marcus Aurelius is. A nép gyakran Nero és sohasem Marcus Aurelius.
Gyakran kérdik, hogy a királyok rendeltettek a népekért vagy a népek a királyokért. A válasz egyszerű: a népek az államért teremtettek, amelynek testét alkotják, míg a kormányzat képviseli a főt. Mindketten az egészért vannak. Egy óra mutatóját éppoly kevéssé alkották a fogaskerekek számára, mint a fogaskerekeket a mutatóért: mindketten az óráért vannak.
Egy nép mindig telve van kívánságokkal, melyek közül sok ellentmond az állam javának – ígyhát a népek sosem nőnek fel a gyermeki létből.
Az óriási tömegű ostobaság csekély mennyiségű fénnyel a forradalmaknak kedvez.
Ahhoz, hogy elérjünk valamit ebben a világban, az szükséges, hogy megtegyük, amit tennünk lehet, tennünk kell és tennünk illik.