Az elképzelés, hogy biológiai nemének megfelelően minden férfinak és minden nőnek csupán egyféle nemi szerepe lehet – a férfi erős, okos, dolgozik és küzd, a nő meg kussolva élesztgeti a családi tűzhelyt –, már az ókori görögöktől is idegen volt.
Manapság a közgondolkodást áthatja a genetikai fundamentalizmus. Ez összefoglalóan az a meggyőződés, hogy szinte minden emberi betegséget és személyiségjegyet velünk született adottságaink határoznak meg. A média által leegyszerűsített tudósításokkal és a félig emésztett kutatási eredményekkel dúcolják alá azt a téves felfogást, miszerint a biológia világát a DNS hajthatatlan törvényei irányítják.
Az agynak az idegtudomány által neuroplaszticitásnak nevezett képességét felhasználva lehetséges úgy irányítani a gondolatainkat és a tapasztalásainkat, hogy azok újraformálják és megerősítsék az agy sérült részeit.
A legutóbbi években a tudósok felfedezték, hogy a sejtjeink között káprázatos és rendkívül összetett interakciók sora zajlik, amelyek során fitovegyületek kombinációi támogatják az emberi szervezet védekező és öngyógyító „gépezetét”, amelyről korábban nem volt tudomásunk.
Egy este a feleségem paprikát adott vacsorára, amit nem volt kedvem megenni, de nem volt elég bátorságom ezt mondani. Nézve a paprikát az jutott eszembe, ezt a növényt én még sosem próbáltam ki, és azt mondtam a feleségemnek, hogy ezt inkább elviszem a laboratóriumba ahelyett, hogy megegyem, és még aznap éjjel tudtam, hogy ez egy kincsestárháza a C-vitaminnak.
Amikor gondolunk vagy érzünk valamit, testünk bonyolult biológiai változásokkal és eltérésekkel reagál rá, és minden egyes tapasztalat valódi genetikai változásokat indít el sejtjeinkben.
Bár a genetikai evolúcióhoz akár több ezer évre is szükség lehet, egy adott gén kifejeződése akár percek alatt is megváltozhat egy újfajta viselkedés vagy tapasztalat hatására, ami aztán továbbadódhat a következő generációnak.
Az epigenetikából tudjuk, hogy ha a környezet jeleket ad a géneknek, és a környezetbéli tapasztalat végterméke egy érzelem, egészen új jelekhez jutnak a génjeink. És mivel minden gént fehérjék alkotnak, és a fehérjék testünk szerkezetét és működését is meghatározzák (a fehérje kifejeződése az élet kifejeződése), szó szerint megváltoztatjuk genetikai sorsunkat. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van arra, hogy a testünk egy csapásra meggyógyuljon.
Idegtudományi szempontból a tanulás új szinaptikus kapcsolódásokat hoz létre az agyban. Ahányszor csak megtanulsz valami újat, az agyad több ezer új idegi áramkört hoz létre, melyek a minta szerepét játsszák szürkeállományod számára.
Az evolúciós biológus számára a kultúra kifejezés azt az információt jelenti, amit az adott faj egyik egyede tanítás vagy példamutatás útján ad át a másiknak.
Kijelenthetjük, hogy mindaddig, amíg életünket a múlt szemüvegén keresztül szemléljük, és a körülményekre ugyanazzal az idegi struktúrával, ugyanazon a mentális szinten reagálunk, addig egy adott, előre kiszámítható genetikai végzet felé sodródunk. Ezenfelül, mindaz, amit önmagunkról, az életünkről és az e hiedelmek alapján meghozott döntéseinkről gondolunk, szintén egyre a megszokott üzeneteket küldözgeti a megszokott gének felé.
Mikor tudatállapotunk megváltozik, ezzel együtt életfolyamataink is módosulnak.
Nem a génjeink, hanem a hitünk az, ami megszabja életünk folyását.
Azt gondolom, hogy az élet és az egészség megértésének egyik legfontosabb kulcsa annak elfogadása, hogy bár azt tanították nekünk, mégis higgyük el, hogy nem vagyunk a génjeink áldozatai.
A biológia természete egyszerű. A biológiai szervezetek megváltoztatják biológiájukat, hogy alkalmazkodjanak a környezethez.
Mi történik, amikor veszélyt észlelsz? Réges-régen úgy reagáltunk ilyen helyzetben, hogy aktiváltuk az adrenalinrendszerünket, és „üss vagy fuss” választ adtunk. Ha egy kardfogú tigris üldöz, mennyi energiát szánsz arra, hogy elmenekülhess előle? Remélem, egyértelmű a válasz! Energiáid száz százalékát!
Minthogy a biológiai evolúció alapvetően véletlenszerű bolyongás a genetikai lehetőségek mezején, a változás nagyon lassú.
Az ember agyát nem azért alakította ki a természet, hogy az igazságot keresse, hanem azért, hogy élelem, biztonság és hasonló dolgok után kutasson, hogy felismerje az előnyös helyzeteket, hogy nap mint nap segítse az embert az életben maradásban. Az agy a túlélés szerve.