Egy igaz barát ismeri a gyengeségeidet, de megmutatja neked az erőidet; érzi a félelmeidet, de megerősíti a hitedet; látja az aggodalmaidat, de felszabadítja a lelked; felismeri a korlátaidat, de hangsúlyozza a lehetőségeidet.
Az öröm megtöbbszöröződik, ha barátokkal lehet megosztani, a fájdalom azonban csökken. Ez az élet.
A szívünk nem a testünkben van. Amikor gondolkodunk valamin, és törődünk valakivel, olyankor születik meg a szívünk. Ha egyedül lennél az egész világon, akkor sehol se lenne szíved. A barátainkra bízzuk a szívünket. Ha a barátaidra bízod, bennük tovább fog élni.
Fogjátok meg egymás kezét, érintsétek meg egymás lelkét, de hagyjátok békén a másik szívét!
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
A válltömés hol divatos, hol kimegy a divatból, de a legjobb barátok megmaradnak. Mert ha nem is vagy biztos benne, hogy merre tartasz, jó tudni, hogy nem egyedül vágsz neki az útnak.
A barátság mélyebben van, mint a szeretet, és mélyebben, mint a szerelem.
A barátság maga a tökéletes szerelem, sőt afölött áll; a megtisztult, életteli szerelem, melyet nemcsak a szív, de az ész is elismer.
A harcos bajtársai minden pillanatban mellette állnak, a nehéz és könnyű időkben egyaránt.
Nem azért értékeljük a barátainkat, mert szórakoztatni tudnak minket, hanem azért, mert mi tudjuk szórakoztatni őket.
Tudom, megérdemlem az ellenségeimet, de nem hiszem, hogy megérdemlem a barátaimat is.
Egy barát igazi feladata az, hogy kiálljon melletted, ha nincs igazad. Szinte mindenki kiállna melletted, ha igazad volna.
Gyorsan találunk olyan barátokat, akik segítenek nekünk. De csak lassan érdemeljük ki azokat, akik a segítségünket kérik.
Azok, akik nem törődnek a barátaikkal, rosszabbak a szemétnél.
Ha túlélsz tizenegy napot szűk helyen összezsúfolódva a barátoddal és nevetsz a végén: akkor ez valódi barátság.
Voltak igazán elkeseredett pillanatok az életemben – mint mindenkinek –, de átsegítettek rajtuk a barátaim, amikor megkérdezték: „Segíthetek valamiben?” Holott már segítettek is – csak nem tudták – azzal, hogy feltették ezt a kérdést.
Manapság ha azt mondom, „barátom”, a szó sok mindent jelenthet. Talán egykor régen még ugyanazt a fogalmat jelölte, ma bizonyosan nem. Mondhatom arra, akinél valamit szeretnék elintézni, arra, aki egy üzletben rendszeresen kiszolgál, aki ingyen beenged valahova, ahol egyébként fizetnem kéne, mondhatom akár százféle kapcsolatra, hogy a másik végén a „barátom” áll. Bárkinek mondom, meg sem lepődik, hisz neki is sok ilyen kapcsolata van: felszínes, egyetlen apró felületen érintkező, legfeljebb kölcsönös érdeken alapuló, nem több.
Van néhány szabály, amit tisztelnünk kell. A barátunk bűnét nem vágjuk a képébe, és tudni kell megbocsátani, nem csak kötelességből megmenteni. Ha pedig beszél hozzád, a szemébe nézel, hogy megígérd, többé nem hagyod el. Ha szégyelli a múltját, te nem hozod szégyenbe, ha ő nem adja el a barátságát, te sem árulod el az övét. Ha legörnyednek a vállai, nem háborgatod. Ha igaz barátra lelsz az életben, mindent megteszel, hogy kiérdemeld. Ha egyszer kinyújtja feléd a jobb kezét, azt a kezet többé nem engeded el.
Ne tüntesd fel előnyös színben magadat, mert a barátság nem hatalmaz fel arra, hogy kellemetlen dolgokat mondj bizalmasaidnak. Minél közelebbi kapcsolatba kerülsz egy emberrel, annál szükségesebbé válik a tapintat és az udvariasság.
