Aki álmodik, az diktálja a szabályokat.
Minden álom valóságosnak tűnik, amíg benne vagy. Csak mikor felébredünk, akkor döbbenünk rá, hogy valai nem stimmelt.
Ha nincsenek álmaid, nincs módja sem annak, hogy valóra válts közülük egyet.
Az álmok szükségesek az induláshoz. Álmok nélkül nincs motiváció.
Gyerekkorotokban úgy éreztétek, bármi lehetséges, majd felnőttetek, és az élet másképp alakult. Na de a lelketek mélyén még őrzitek az álmokat. Talán erőre vágytatok, talán részévé válni valaminek, ami jóval nagyobb nálatok. Talán harcos akartál lenni, küzdeni valamiért, amiért érdemes.
Ne meséld el álmaid a világnak – suttogd el őket a szeretetnek.
Motiváció kell hozzá, hogy az álom jelmezét az álom szülte célok valóságának munkaruhájára cseréljük.
„Túl vagyunk rajta” – mondtam magamnak. Mint egy álom, ami reggelre elszáll. És idővel – mármint ha elég idő telik el – elfelejtem az egészet.
Minden álomból lehet valóság, s a múlt valóságai lassan elmerülnek az idő és a messzeség álomszerű ködében.
Amerikába jöttem egy álommal, és meg is valósítottam. Az álom valóra vált.
Megálmodhatunk bármit, a végén mégis magányosan ébredünk.
Mindig emlékezzetek arra, hogy ez az egész egy álommal és egy egérrel kezdődött.
A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat.
Festményeimet megálmodom, majd álmaimat megfestem.
Az álmaink azért vannak, hogy újraálmodjuk őket akkor is, ha összetörtek.
Néha azzal is nehéz megküzdeni, ha álmaid valóra válnak.
Sűrű sötét erdő ölén
rátalált az álom.
Vitte, vitte, messzi útra
pille könnyű szárnyon.
Álmaink életünk legkiszolgáltatottabb pillanatai, hiszen miközben agyunk szabadon engedi gyötrő félelmeinket, alvás közben még a külvilág számára is sebezhetővé válunk.