Van olyan szép szó, amit egy csók után érdemes mondani?
Szép Ernő
1884. június 30. — 1953. október 2.
magyar költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő
Ha valaki negyvenöt éves korában miniszter lesz, milyen fiatal miniszter.
Egy negyvenöt éves munkást már nem vesznek föl a gyárba.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Mondd, voltál már szerelmes? Ha engem kérdezel, én nem tudok neked igazán felelni. Én azt hittem akkor, szeretek egy nőt. Egy privátot. Egy úriasszonyt, amilyet mindig képzeltem. Most úgy látom, csak akartam szeretni. Én még most sem tudom, mi az a szerelem. Már sírtam nőért, nő után, nő miatt. Sírtam az összes nők miatt, mikor nekem egy se volt. Sokszor azt hiszem, ez a szerelem, ez, mikor nincsen szerelem, és az ember szíve barlang, amely teli van tűzzel és köddel.
Olyan kevés édesanyja van az embernek, összevissza egy.
Hogy kéne vigyázni rá, hogy mennél tovább tartson!
Fiatalkorban folyton meg akarunk halni. Ötven felé jön az új mánia, az ember élni szeretne.
Az őszinte barát az olyan, mint az ébresztőóra.
Hasznos, hanem azért utáljuk, mikor felkölt!
Két nemzet van a világon, két faj, két vallás: a gazdagok meg a szegények.
De hát én nem vezér szeretnék lenni, én élni szeretnék! Semmi sem akarok lenni, csak boldog! Szabad és vakmerő akarok lenni, és hogy jogom legyen mindent a világon várni vagy kívánni, ambícionálni vagy tervezni, vagy csak elképzelni akármit! Álmodni, kérlek!
Én olyan kíváncsi vagyok, olyan kíváncsi mindenre ezen a Földön, olyan őrültmód kívánok látni, hallani és tudni világot, életet; én még az akasztásomra is kíváncsi lennék, még akkor se kapnám be a mérget, ha avval elkerülném, hogy a gázkamrába toszigáljanak.
Én nem tudom, hogy fejezzem ki, én egy májusi kertet keresek egy lányban.
– Mit szól az arcberendezésemhez? Randa vagyok, nem?
– Csúnyább is lehetnél – mondtam neki, hogy egyszer gyöngéd is legyek.
Könyv vigasztal bajban,
ha beteg vagy gyógyít,
jót tesz azzal, ki kínlódik.
A lehetetlent is
szabad lesz remélni;
meglátod, hogy milyen
érdekes lesz élni.
Szép Ernő idézetek – finomság, emberi érzékenység és költői derű
Szép Ernő a 20. század eleji magyar irodalom egyik legnagyobb lírikusa és megfigyelője volt, aki különleges érzékenységgel írta meg az élet apró szépségeit és szomorúságait. Verseiben, prózáiban és gondolataiban ott rejlik a hétköznapok költészete.
A Szép Ernő idézetek az emberi lélekről, szeretetről, elmúlásról és reményről szólnak. Szavai őszinték, tiszták, sokszor gyermeki derűvel telítettek, mégis mélyen emberiek. Művészetében mindig az egyszerűség és az érzelem igazságát kereste – azt, hogyan lehet szelíden, mégis markánsan szólni az élet dolgairól.
Ezek az idézetek ma is ugyanolyan érvényesek, mint egykor: arra tanítanak, hogy a boldogság nem a nagy pillanatokban, hanem az apró részletekben rejtőzik. Szép Ernő gondolatai a lelkünkhöz szólnak – finoman, halk szóval, mégis feledhetetlenül.