Nincsen annyi időnk, hogy azoknak a ráérő és szőrszálhasogató embereknek a kutakodásával foglalkozzunk, akikben több hajlam van a kérdezősködésre, mint a megértésre.
Boldogtalan zug lettem magamnak, ahol nem élhettem és ahonnét még csak el sem távozhattam. Ugyan hová fusson szívem a szívemből? Magam elől hova meneküljek?
A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána.
Egyfelől nem lehet boldog, aki nincs birtokában annak, amire vágyik, másfelől nem mindenki boldog, akinek birtokában van az, amire vágyik.
El kell tehát ismernünk, hogy van szabad akaratunk, hogy azzal cselekedjük mind a rosszat, mind a jót.
A bűnös lélek számára valójában két büntetés van: a tudatlanság és az erő hiánya. A tudatlanságból ered a megszégyenítő tévedés, az erő hiányából a kínszenvedés.
A csodák nem természeti törvényekkel állnak ellentmondásban, csupán azzal, amit a természetről tudunk.
Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: szeress és tégy, amit akarsz!
Lelki nyugalmunknak négy zavarója van: a vágy, az öröm, a szomorúság és a félelem.
Az ember értékét nem az adja meg, hogy mennyit tud, hanem az, hogy mennyire van benne szeretet.
Szeressük embertársunkat, vagy azért mert jó, vagy azért, hogy jó legyen.
Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele. A szeretethez nem kell teli erszény.
Te a hegyek magasát, (…) az óceán partjait és a csillagok vonulását csodálod, de megfeledkezel arról, hogy az emberi léleknél nincs csodálatosabb.
Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi.
Amint minden rossznak gyökere az önzés, úgy minden jónak gyökere a szeretet. Nélküle a gazdag is szegény, vele a szegény is gazdag.
Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.