Művész nem lesz valaki, hanem annak születik.
Náray Tamás
169 idézet
1958. november 30. -
divattervező, festőművész, író
Tévedtem, amikor azt hittem, hogy a becsület és a tisztesség olyan alapvetés, olyan magától értetődő dolog, mint az, hogy levegő nélkül nincsen az ember számára földi élet.
Anyám szerint tévhit, hogy az embernek bármiről is véleményt kellene formálnia. Azt gondolni pedig egyenesen hiba, hogy el is kell mondania.
Néha nem árt kedvesnek lenni olyan valakikhez is, akikről nem tudjuk, hogy kicsodák.
Sajnos úgy látszik, itt most már hozzá kell ahhoz szokni, hogy az emberek jelentős része abból merít erőt, hogy negatív energiát bocsát ki, és nem a fejlődésre, az önfejlesztésre, netán tettekre, hanem a véleményezésre meg a posztolgatásra koncentrál.
A földi boldogsághoz három kincset kell birtokolni. Ezek a szeretet, a megnyugvás és a megbecsülés. A szeretet bátorrá tesz, a megnyugvás nagylelkűvé, a megbecsülés pedig képessé arra, hogy az életben elérd a céljaidat.
Szeretek egyedül lenni. Nincs annál fárasztóbb, mint mások hülyeségét hallgatni egész nap egy munkahelyen.
Tudja, az én koromban már megtanul néhány dolgot az ember. Hogy nem ígér, ha boldog, és nem határoz el semmit, ha boldogtalan.
– Folyton az jár a fejemben, hogy mit tettünk, amiért ennyire gyűlölnek minket?
– Mi semmit. Ha rosszul mennek az emberek dolgai, az elrontott életükért, a tudatlanságukért vagy éppen a lustaságukért könnyebb máshol keresni a felelősöket, őket hibáztatni, és aztán elégtételt venni rajtuk, mint szembenézni az igazsággal.
A legtöbb embernek olyan a nyelve, mint a korbács. És ezt még sikkesnek is gondolják!
A leginkább semmirekellők simán úgy értékelik magukat, mintha bőven az átlag fölöttiek lennének.
Van egy alapelvem, hogy csak az bírálhatja a másik terhét, aki próbálta annak súlyát.
Mondhatsz bármit, egy jó könyv az jó könyv. Akármilyen nyelven is írták.
– Ó, fiam! Nem is hinnéd, hogy a szeretet mennyivel erősebb indíték a gonoszságra, mint a gyűlölet.
Pedig pontosan tudta, hogy az életben igenek és nemek léteznek csupán, az átmeneti állapotokkal csak magunkat kábítjuk, mert azt hisszük, hogy azáltal valami rosszat sikerül elodázni. Pedig amikor azt mondjuk valamire, hogy majd meglátjuk, már igazából megláttuk, csak még nem szedtük össze a bátorságunkat, hogy ki is mondjuk.
Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem.
Mert a dumáláshoz csak száj meg levegő kell. Ész meg gerinc, az nem!
Egyrészt micsoda ostoba szokás az embereknek azzal foglalkoznia, hogy egy vadidegen mit gondolhat róla… Ezt valahogy mi, magyarok, hozzuk a zsigereinkben.