Tudja, az én koromban már megtanul néhány dolgot az ember. Hogy nem ígér, ha boldog, és nem határoz el semmit, ha boldogtalan.
Náray Tamás
162 idézet
1958. november 30. -
divattervező, festőművész, író
– Folyton az jár a fejemben, hogy mit tettünk, amiért ennyire gyűlölnek minket?
– Mi semmit. Ha rosszul mennek az emberek dolgai, az elrontott életükért, a tudatlanságukért vagy éppen a lustaságukért könnyebb máshol keresni a felelősöket, őket hibáztatni, és aztán elégtételt venni rajtuk, mint szembenézni az igazsággal.
A legtöbb embernek olyan a nyelve, mint a korbács. És ezt még sikkesnek is gondolják!
A leginkább semmirekellők simán úgy értékelik magukat, mintha bőven az átlag fölöttiek lennének.
Van egy alapelvem, hogy csak az bírálhatja a másik terhét, aki próbálta annak súlyát.
Mondhatsz bármit, egy jó könyv az jó könyv. Akármilyen nyelven is írták.
– Ó, fiam! Nem is hinnéd, hogy a szeretet mennyivel erősebb indíték a gonoszságra, mint a gyűlölet.
Pedig pontosan tudta, hogy az életben igenek és nemek léteznek csupán, az átmeneti állapotokkal csak magunkat kábítjuk, mert azt hisszük, hogy azáltal valami rosszat sikerül elodázni. Pedig amikor azt mondjuk valamire, hogy majd meglátjuk, már igazából megláttuk, csak még nem szedtük össze a bátorságunkat, hogy ki is mondjuk.
Boldogságot boldog embertől kaphatsz, boldogtalantól soha. Segíteni az erős képes, a gyenge nem.
Mert a dumáláshoz csak száj meg levegő kell. Ész meg gerinc, az nem!
Egyrészt micsoda ostoba szokás az embereknek azzal foglalkoznia, hogy egy vadidegen mit gondolhat róla… Ezt valahogy mi, magyarok, hozzuk a zsigereinkben.
Sokszor rossz, hogy nem tudhatjuk, mi vár ránk, és azt kívánjuk, bárcsak ismerhetnénk a jövőt. De ez ostobaság! Ha mindent tudnánk, egyszerűen elviselhetetlen lenne az élet. Nem tehetünk semmit, jön, aminek jönnie kell.
Mélyen hitte, hogy felesleges előre félni, mert azzal semmit sem lehet megakadályozni, csak elveszíteni az adott pillanat örömét.
– Mit is mondott anyukád?
– Hogy kiszáradt kútból nem lehet vizet húzni.
Anyám szerint a boldogság is elhatározás kérdése. Vannak emberek, akik elhatározzák, hogy a lehetőségeik között boldogok lesznek, és vannak olyanok, akik az irreális vágyaik által hajszolva olyan útra lépnek, ami csalódásokhoz vezet. Anyám ezt irányításnak nevezte, vagyis hogy az ember addig vegye át az irányítást az érzései fölött, amíg az érzései nem veszik át az irányítást fölötte, mert akkor minden elveszett. Ma már ezt a képességet önismeretnek neveznénk.
Az édesanyjuk azt mondta neki egyszer, hogy ha az ember jót akar tenni magával, ne hagyja, hogy olyan dolgokon aggódjon, amik még meg sem történtek.