Jártam, éltem már, sok helyen a világban, és azt kijelenthetem, hogy arányait tekintve a lakosság számához viszonyítva (lásd olimpiai érmek száma) annyi tehetséges, életrevaló ember sehol nincs, mint Magyarországon, mégha folyton ostorozom is az elmeroggyantakat. Én őszintén azt gondolom, hogy óriási dolgokra lehetne ez a maroknyi nemzet képes, ha az egymás marására fordított energiákat becsatornáznák, becsatornázná valaki az alkotó, előrevivő munkába.
Hazugságra alapozni bármit is nem más, mint futóhomokra házat építeni. Bármilyen gyenge szél elég, hogy idővel kifújja alóla a szemeket.
Mennyire más dimenziókban mozog az, aki alkot és kitalál valamit, mint aki csak eladja azt, ami ugyan szép, de valaki más hozta létre!
Nézetem szerint a demokrácia nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok. Éppen ellenkezőleg. A demokrácia azt jelenti, hogy a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, és be is tartják azokat.
Ó, hát sajnos gyorsan múlik az idő. Aztán az ember azon kapja magát, hogy a legfontosabbá az emlékei váltak.
Minden és mindenki másképp szép, másképp különleges, másképp egyedi. Rájöttem, hogy az én nézőpontom csak egy a nézőpontok népes birodalmában.
Ok mindenre van. Ahogy magyarázat is. Ám mindazok, akik a gyermekeiket, férjeiket, a vőlegényeiket, netán az anyjukat, apjukat gyászolják, vajmi kevéssé törődnek a magasztos okokkal.
Hidd el, a madár sem abban bízik, hogy az ág nem törik el alatta, hanem saját szárnyaiban!
Alkalmazkodj, és a végén szemrebbenés nélkül vedd el, ami a tiéd. Ami jár neked, amiért megdolgoztál. De csakis utána.
A szerelem is megkopik a mindennapok szürke taposómalmában, és csak a szeretet marad belőle. De ha a szeretet kopik meg, utána vajon mi marad?
Ahhoz, hogy valamiben utolérhetetlen lehess, a becsvágyadnak nagyobbnak kell lennie, mint a félelmeidnek!
Bármilyen munkát is végző munkatárs munkájához nem tartozik hozzá, hogy a magánélete milyen.
Mások életén tépelődni nagyon veszélyes dolog, ugyanis az igazságot senkiről nem tudhatjuk, és emiatt óhatatlanul tévedni fogunk. Ha csak abból ítélhetünk, amit hirtelenjében látunk vagy hallunk, akkor könnyen azt hihetjük, hogy a másiknak biztosan jobb.
Az életemet a kezdetektől úgy képzeltem el, mint egy ragyogó, tengerparti sétányt, amelyen velem tarthat bárki.
Vagy őszinte leszel, elsősorban magadhoz, aztán erőt gyűjtesz, és azokhoz is őszinte leszel, akiket szeretsz. És akkor van valami esélyed a boldogságra.