Ahhoz alaposan át kell látni századunk előítéletein, hogy se túlságosan ki ne hívjuk őket, se igézetük alá ne essünk.
Ha a fejedelem becstelen embert emel polcra, a népet szinte arra biztatja, hogy maga is becstelenné legyen.
Eszedbe ne jusson valamit mondani, ha elég ügyes vagy a semmitmondáshoz.
Könnyű volna egyszerűen csak boldognak lenni. De mi boldogabbak szeretnénk lenni másoknál s ez mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak hisszük, mint aminők valóban.
Vannak igazságok, melyekről nem elég meggyőznünk valakit, meg is kell éreztetnünk vele; s az erkölcsi igazságok ilyenek.
Nem lehet azt a szándékot tulajdonítani Istennek, aki rendkívül bölcs lény, hogy lelket helyezett volna, mégpedig jó lelket, egy teljesen fekete testbe.
A keresztények közt, akárcsak köztünk, oly leküzdhetetlen makacssággal ragaszkodnak vallásukhoz, hogy az már egyenesen hóbort.
Igazi hazafias érzések töltöttek el: nemcsak azért szerettem hazámat, mert ott születtem, hanem mert egy része volt a nagy hazának, a Nagyvilágnak.
Feleségem kigyógyított a féltékenységből: minden kétséget kizáróan tudomásomra hozta, hogy joggal féltékenykedem. Ettől kezdve már nem féltettem, s a lehető legjobb egyetértésben éltünk.
A tudás az embereket szelídekké teszi, az értelem emberiességre vezet; csak az előítéletek azok, amelyek eltérítenek az emberiességtől.
A természetes szabadságot minden oldalról megtámadják. Aki rabszolgaságban él, éppolyan ellensége a mások szabadságának, mint az, aki nagyobb hatalommal igazgat.
Félénkségem volt életem nagy csapása; elhomályosította az érzékeimet, megakasztotta a nyelvemet, elködösítette a gondolataimat, szétzilálta a szókészségemet. De gátlásaim inkább az ostoba, mint okos emberek társaságában jelentkeztek. Feltételeztem, hogy az okosak megértenek; ebből önbizalmat merítek.
A művelődés volt örök gyógyszerem az élet csömöre ellen; egy órai olvasás minden bánatomat lecsillapította.
Amióta a puskaport föltalálták, nincs többé bevehetetlen erőd, ami annyit jelent, (…) hogy széles e földön nincs többé menedék az igazságtalanság és erőszak elől.
A természet, úgy látszik, bölcsen gondoskodott róla, hogy az emberek ostobaságai mulandók legyenek, a könyvek viszont megörökítik őket. Aki buta, beérhetné vele, hogy halálra untatta mindazokat, akik vele éltek, ő azonban az eljövendő nemzedékeket is gyötörni akarja; s legfőbb törekvése, hogy a butaság diadalmaskodjék a feledésen, holott annak sírjában békében pihenhetett volna; mindenképpen tudomására akarja hozni az utókornak, hogy élt és hogy buta volt.
Nincs megalázóbb, mint elgondolni, hogy még a vallástalanokat is megbotránkoztattuk.
Az emberek végeláthatatlan vitákat folytatnak a vallásról; de mintha ugyanakkor azon is tusakodnának, ki tartja meg legkevésbé a vallását.
Azokat, akik valamilyen új véleménnyel állnak elő, először eretnekeknek mondják. Minden eretnekségnek megvan a maga neve; azoknak, akik az eszmét vallják, valóságos jelszó ez a név.