Barátodat négyszemközt intsed, a nyilvánosság előtt dicsérd!
Lucius Annaeus Seneca
Kr. e. 4 - i. sz. 65.
római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi
Tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni, nem függeni a példától, és nem sandítani vissza a mesterre.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Még mindig jobb fölöslegeset tudni, mint semmit.
Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész.
Nem egyetlen zugocska számára születtem, hazám az egész világ.
Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. (…) Markolj meg minden órát. Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól. Míg késlekedünk, elfut az élet. (…) Késő a takarékosság, ha már a hordó fenekén járunk.
Nincs olyan érték, amelyet társ nélkül birtokolni kellemes volna.
Sem a csecsemő, sem a gyermekek, sem a féleszű nem félnek a haláltól, és a legnagyobb szégyen, ha az ész nekünk nem biztosítja azt a nyugalmat, ahová az oktalanság vezet.
A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.
Semmit sem fedeznénk fel, ha megelégednénk azzal, amit már felfedeztek.
Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának.
A szorgalom hatalmas támasz a középszerű tehetségnek is.
A kezdet a mi hatalmunkban van, a kimenetelről a szerencse dönt, de nem hatalmazom fel arra, hogy véleményt alkosson rólam.
Nem az a boldogabb, akit a szerencse minden kegyével elhalmoz, hanem az, aki semmiben sem szorul rá.