Epikurosz

Epikurosz

i. e. 341. - i. e. 270.

görög atomista filozófus

Epikurosz ókori görög filozófus volt, az epikureizmus néven ismert filozófiai iskola megalapítója. Tanításaiban a boldogság, a lelki béke és a fájdalommentes élet elérését tartotta fontosnak, amelyhez a vágyak mértékletes kezelésén, a félelmek leküzdésén és a barátság ápolásán keresztül vezet az út. Filozófiája arra hívja fel a figyelmet, hogy az élet valódi örömei gyakran az egyszerű dolgokban, a kiegyensúlyozottságban és az emberi kapcsolatokban rejlenek.

Ugyan mit tudnál kezdeni a halállal, nem tudsz tenni ellene semmit, akkor már élj inkább jól, én ne gondolj bele: gyakran jobban fáj a haláltól való félelem, mint maga a halál.

Istenek ugyanis vannak, hiszen a róluk való tudásunk kézzelfogható. Amilyen formában azonban a tömeg őket hiszi, nincsenek; mert nem képzelik őket következetesen olyannak, amilyennek hiszik őket. Nem az tehát az istentelen, aki kiküszöböli a tömeg isteneit, hanem az, aki a tömeg hiedelmeit ráaggatja az istenekre.

Fontos tudni, hogy végtelen számú világ van, s közülük némelyek hasonlóak ehhez a mi világunkhoz, mások nem hasonlóak.

Semmi nem keletkezik abból ami nem létezik. Különben minden keletkezne mindenből, anélkül, hogy magra egyáltalán szükség volna. Ha viszont az, ami eltűnik, nem létezővé válnék, már minden dolog elpusztult volna, mert nem volna amibe feloldódjék. Így tehát a mindenség mindig olyan volt mint most és olyan is lesz.

Az életcélunk nem lehet más, mint az életnek az élvezete, de ezzel nem azt állítjuk, hogy a tivornyázásban, az élvhajhászat gyönyöreiben, ínyencségekben lelhetjük meg ezt az élvezetet, ahogy ezt egyesek tudatlanságból, tanításainkat félreértve gondolják, hanem azt értjük az élet élvezetén, hogy a testünk mentes a fájdalomtól, lelkünk pedig a zavaroktól.

Sok fájdalmat hasznosabbnak tartunk a gyönyöröknél, minthogy esetleg még nagyobb gyönyört hoz számunkra, ha hosszú ideig kiálljuk a fájdalmakat.

Sokak számára a gazdagság megszerzése nem a nyomorúság végét jelentette, csak átalakulását.

Míg fiatal valaki, addig se halogassa a filozófiálást, s amikor öregedni kezd, akkor se ernyedjen el a bölcselkedésben. Hiszen senki sem túl fiatal és senki sem túl öreg a lelke egészségének a megszerzésére.

A halál tehát, amitől a bajok közül legjobban rettegnek, egyáltalán nem érdekel bennünket, minthogy ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé.

Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.

Nem lehet kellemesen élni anélkül, hogy megfontoltan, becsületesen és igazságosan élnénk, sem megfontolással, becsülettel és igazsággal élni anélkül, hogy kellemesen élnénk.