Számtalan dolgot megbántam, de azt, hogy őt szerettem, soha.
Megbántam idézetek
A megbánásról szóló idézetek a múlt döntéseinek következményeit, a tanulságok erejét és az újrakezdés lehetőségét járják körül. Ezek a gondolatok segítenek szembenézni hibáinkkal, és emlékeztetnek arra, hogy minden tapasztalat hozzájárulhat a fejlődésünkhöz.
Mindig megbántam, ha kinyitottam a számat, és elmondtam, hogy mit gondolok.
Rohadtul megbántam már, hogy átvertem. Van, akit nem szabad átverni, akkor se, ha megérdemli.
Azzal, amit már megbántam, és amit féltem megtenni, mert megbánnám, úgy éreztem, az életem nem más, mint egy megbánásokkal teletűzdelt akadálypálya.
Mikor a templom mellett haladtam el, keresztet vetettem, megbántam minden bűnömet, de egyre ez járt az eszemben: nem vagyok én méltó arra, hogy az Úristenhez szóljak.
Vannak olyan múltbéli döntéseim, amiket megbántam. De csupán egy dolgot tehetek: továbblépek, miközben megpróbálom kijavítani őket. Harcolok azért, hogy olyasmi többé ne történhessen.
Sokszor megbántam életemben a gondolkodás nélkül kimondott szavakat. De a kimondott szavakat sohasem bántam annyira, mint azokat, amelyeket végül nem mondtam ki.
Soha egyetlenegyszer sem jutott eszembe, mennyi fájdalmat okozok. Ha valamit megbántam valaha, hát azt, hogy nem számoltam a tetteim következményeivel.
Legyen, megbántam, jó, és akkor mi van? Milliószor megbántam. Úgysem lehet ezzel farkasszemet nézni.
Annyi mindent megbántam. Akárhányszor eszembe jutnak azok a pillanatok, újra meg újra elképzelem, hogy mi történt volna, ha nem úgy viselkedek ahogy, ha nem úgy cselekszem, ahogy. Meg sem tudom már számolni, hányszor éreztem így életem során.
Sok mindent megbántam, ez tény. Kimondott és kimondatlan szavakat. Szerencsétlen megfogalmazásokat – amelyeket át kellett volna gondolni.
Sokszor mondják, hogy ne bánjunk semmit, de én már egy csomó dolgot megbántam. Azonban ha valaki ezekből tanulni tud (ahogy én is tettem), akkor nagyon hasznos élettapasztalatokat szerezhet.
Ne gondold, hogy bármit is megbántam, amit életemben tettem, mondja, és egy pillanatra behunyja a szemét, miközben . Csak azt bánom, amit nem tettem meg, és azt hiszem, ez egyfajta mérce.
Úgy hiányzik a délutáni alvás. Már minden egyes alkalmat megbántam, amikor kis koromban kihagytam. Bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét.
Sokkal jobban megbántam azokat a dolgokat, amelyeket sohasem mondtam ki, mint azokat, amelyeket kimondtam.
– Számít, hogy már megbántam az egészet?
– Igen, mert azt bizonyítja, hogy nem vagy rossz ember. Mindenki tesz olyan dolgot az életében, amit megbán, de van aki ezt sosem ismeri be magának. Hibáztál, na és? Ki nem?
Azelőtt úgy gondoltam, hogy megbántam a döntéseket, amiket az életem során hoztam. Holott minden döntésem, a rosszak is, alakítottak azzá, aki ma vagyok.
Keserűen megbántam, hogy veszekedésre fecséreltem a vele töltött időt. Ha fecsérelhetném a zoknik szedegetését és a morgást arra, hogy még egy csókot adjon, vagy akár öt percig csendben üldögéljek vele egy csésze kávé mellett a nappaliban, egy pillanatig sem haboznék.
Ha bármilyen kétségem van valamivel kapcsolatban, inkább semmit se csinálok. Nem veszem meg, nem magyarázom meg, nem teszem meg. Nyugton maradok. Akárhányszor eltértem ettől, mindig keservesen megbántam.
Nem akarom úgy élni a hátrelévő életemet, hogy megbántam, hogy nem töltöttem időt azokkal az emberekkel, akik hiányozni fognak, amikor elmentek; és nem akarok úgy élni, hogy a fájdalom kerülésének ára a magány pusztasága legyen.