A háború: Béke
A szabadság: Szolgaság
A tudatlanság: Erő
George Orwell
1903. június 25. - 1950. január 21.
angol író, kritikus, újságíró
George Orwell idézetei a hatalom, a szabadság és a társadalmi manipuláció kérdéseit vizsgálják éleslátó módon. Gondolatai ma is aktuálisan világítanak rá az igazság, az egyéni szabadság és a politikai rendszerek működésének veszélyeire.
A magány, jelentette ki, nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.
Ha valóban elszánod magad, akár szegény, akár gazdag vagy, úgy élsz ahogyan akarsz.
Legfélelmetesebb ellenségünk, gondolta, a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.
Ha el akarod képzelni a jövőt, képzelj el egy csizmát, amely örökké egy emberi arcon tapos.
A legjobb könyvek, értette meg, azok, amelyek azt mondják el az embernek, amit már tud.
Az Ember az egyetlen élőlény, aki fogyaszt, anélkül, hogy termelne. Nem tud tejet adni, nem tud tojást tojni, gyönge ahhoz, hogy húzza az ekét, és nem elég gyors ahhoz, hogy meg tudja fogni a nyulat. Mégis ő az állatok ura.
Talán nem is annyira azt kívánja az ember, hogy szeressék, inkább azt, hogy megértsék.
Ha szeret valaki, viszontszereted, s ha semmi egyebet nem tudsz neki adni, szeretetet még mindig adhatsz.
A háború lényege a pusztítás – nem feltétlenül emberi életeké, hanem az emberi munka eredményeié.
Nem az a lényeg, hogy valóban van-e háború, s mivel döntő győzelem úgysem lehetséges, nem is az, hogy a háború jól megy-e vagy rosszul. Csak arra van szükség, hogy háborús állapot legyen.
A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.
Eddig még sohasem jutott eszébe, hogy egy ötvenéves női test, amelyet a gyermekszülés óriási méretekre növesztett, aztán a munka megkeményített és eldurvított, amíg olyan érdes nem lett, mint egy túlérett répa, szép is lehet. Pedig az volt, s különben is, miért ne lehetne az? – gondolta. Az izmos, gránittömbhöz hasonló, határozott körvonalak nélküli test s a reszelős, vörös bőr úgy viszonyult egy lánytesthez, mint a csipkebogyó a csipkerózsához. Miért kellene alsóbbrendűnek tekinteni a gyümölcsöt a virágnál?
Ha ő azt gondolja, hogy a padló fölött lebeg, s ha én ugyanakkor azt gondolom, hogy látom őt lebegni, akkor a dolog megtörtént.
Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.
