Franz Kafka

Franz Kafka

1883. július 3. - 1924. június 3.

német nyelven alkotó csehországi születésű, zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.

Jártál már messze, egyedül? Csak az képes rá, aki sok régi bánatot, de sok boldogságot is hordoz. Emlékszem, fiatalon sokat voltam egyedül, de inkább kényszerből, ritkán voltam szabad és boldog. Most azonban úgy futok az egyedüllétbe, mint a víz a tengerbe.

Nem azért bújok el az emberek elől, mert nyugodtan akarok élni, hanem mert nyugodtan akarok tönkremenni.

Ha valakitől végleg búcsút készülünk venni, amiképpen én tőle, s a másik is rendjén valónak véli a dolgot, a lehető leggyorsabban végzünk még az utolsó közös elintéznivalókkal, és nem terheljük ok nélkül a másikat néma jelenlétünkkel.

Az öngyilkos: az a rab, aki a börtönudvaron készülő akasztófa láttán abba a tévhitbe esik, hogy neki ácsolják már a bitót; éjszaka kitör a cellájából, lemegy, és felköti magát.

Nősülni, családot alapítani, elfogadni minden jövendő gyermeket, eltartani ebben a bizonytalan világban, s egy kissé még vezetni is őket, ez meggyőződésem szerint a legnagyobb dolog, ami egy embernek egyáltalán sikerülhet.

Nagyon keveset beszélek és kevesekkel, javarészt azért, mert félek az emberektől, valamint azért is, mert úgy tartom helyesnek (hogy aki fél az emberektől, az ne titkolja).

Én nem vagyok jól, életben maradni, méghozzá ép ésszel, annyi erőmbe kerül, hogy azzal a piramisokat is felépíthettem volna.

Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?

Az igaz út olyan kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta.