A világ gonosz, s némelyek még segítik is ebben.
Franz Kafka
1883. július 3. - 1924. június 3.
német nyelven alkotó csehországi születésű, zsidó író, a 20. századi irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja.
Jártál már messze, egyedül? Csak az képes rá, aki sok régi bánatot, de sok boldogságot is hordoz. Emlékszem, fiatalon sokat voltam egyedül, de inkább kényszerből, ritkán voltam szabad és boldog. Most azonban úgy futok az egyedüllétbe, mint a víz a tengerbe.
A művészet és az élet álláspontja magában a művészetben is más és más.
Nem árt azonban, ha a lelkiismeret jókora sebeket kap, mert ettől lesz érzékenyebb minden furdalásra.
Nem azért bújok el az emberek elől, mert nyugodtan akarok élni, hanem mert nyugodtan akarok tönkremenni.
A vallások úgy vesznek el, akár az emberek.
Ha valakitől végleg búcsút készülünk venni, amiképpen én tőle, s a másik is rendjén valónak véli a dolgot, a lehető leggyorsabban végzünk még az utolsó közös elintéznivalókkal, és nem terheljük ok nélkül a másikat néma jelenlétünkkel.
Az öngyilkos: az a rab, aki a börtönudvaron készülő akasztófa láttán abba a tévhitbe esik, hogy neki ácsolják már a bitót; éjszaka kitör a cellájából, lemegy, és felköti magát.
Rossz dolgokat végérvényesen rossznak csupán a halálos ágyán hagyhat az ember.
A kezdődő tudás első jele, hogy meg szeretnél halni.
Nősülni, családot alapítani, elfogadni minden jövendő gyermeket, eltartani ebben a bizonytalan világban, s egy kissé még vezetni is őket, ez meggyőződésem szerint a legnagyobb dolog, ami egy embernek egyáltalán sikerülhet.
Nagyon keveset beszélek és kevesekkel, javarészt azért, mert félek az emberektől, valamint azért is, mert úgy tartom helyesnek (hogy aki fél az emberektől, az ne titkolja).
Én nem vagyok jól, életben maradni, méghozzá ép ésszel, annyi erőmbe kerül, hogy azzal a piramisokat is felépíthettem volna.
Azt hiszem, csak olyan könyveket szabad olvasnunk, amelyek mardosnak és furdalnak. Ha az olvasott könyv nem sóz egy jót a fejünkre, hogy ébredjünk, minek azt akkor egyáltalán kézbe venni?
A pénzt, amit megkeresünk, nem vihetjük a sírba, az ellustult időt viszont igen.
A szüntelen halálvágy és a kapaszkodás az életbe – csak ez a szerelem.
Aki teljesen érti az életet, az nem fél a haláltól; a félelem a beteljesületlen életből fakad.
Olyanoknak, akik bolonddá tartanak, azoknak hiszel, de aki jót akar neked, annak nem.
Az igaz út olyan kötélpálya, amely nem a magasban, hanem épp a föld felett van kifeszítve. Láthatóan nem is arra rendeltetett, hogy járjunk, inkább, hogy botladozzunk rajta.
Mi örömet nyújthat a világ, hacsak nem azt, hogy hozzá menekülhetsz?
Mások ezeket keresték még



