Bennem: Isten.
Kívülem: Isten.
Buborékként csillogok-feszülök k ö z ö t t e, míg csak
meg nem szűnik a kinn-s-benn.
Fodor Ákos
1945. máj. 17. - 2015. febr. 21.
magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere
Érzéki mámor
prüdéria nélkül? nincs
Tiltás élteti.Demokrácia
diktatúra nélkül? nincs
Tiltás élteti.-Van életöröm
halálfélelem nélkül?
…tá-tá tá-ti-ti…
fegyelmezett kín,
tapintatos szenvedés,
gyász, tánclépésben
új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk
Szerelem szunnyad
bennem, mint gongban a hang
– úgy érints, vagy ne.
Az Élet Szárnya
itt lóg hátamon; ímmár
nem röptet, lenyom.
Nosztalgiázástól megvéd
sok kihűlt, vagy kínos emlék.
Hol jártam már – akár nemrég –
oda vissza sose mennék.
ne öld meg
a Csöndet.
A Csöndnek
dajkája legyen a Zene
– ne ellenfele.
– Mit hiszel: mit teszel,
ha majd egyszer nagy leszel?
– Irigylem majd a törpéket,
hogy kis helyen is elférnek!
Tessék – csak tessék!
Minden garantáltan csak
egyszer látható!
Próbáld kiinni
borodból az alkoholt.
A többit hagyd ott
Fenyegetésük
mulatságos – de ahogy
félnek: megrémít
Nézve gyönyörű,
távolodó nyomokat,
szememből hó hull
Gyógyíthatatlan
halandóság a bajom
és orvossága
Képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz
Álmaink talán
nem történnek meg velünk?
s mi is, azokban?
Én azt a lelket
n e m b í r o m, ami a test
helyett: kár-pótlás
Üregesedő
anyagom alakodat
rajzolja körül
Hogyha részegnek
nézik az embert – máris
tántorogni kezd
Az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Csak idő van, semmi tér;
mindenki siet,
nyilatkozik, birtokol,
temet, nemz és szül
– semmi nincs, csak történik
az én poklomban