Az én tréfáim persze suták, döcögősek, zavarosak, és önbizalomhiányról árulkodnak. Ennek az az oka, hogy én nem becsülöm magamat. De hát becsülheti magát valamelyest is egy fejlett tudattal rendelkező ember?
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
71 idézet
1821. november 11. -1881. február 9.
orosz író
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij idézetei időtlen gondolatokat közvetítenek emberi lélekről, erkölcsről és sorsról.
A világirodalom kiemelkedő alakjaként műveiben mélyen foglalkozott az emberi természet bonyolultságával, belső vívódásaival.
Ebben a gyűjteményben az orosz író legemlékezetesebb idézetei olvashatók, melyek elgondolkodtatnak a szabadság, a hit, valamint a bűn és bűnhődés kérdéseiről.
Minden idézet betekintést nyújt az író páratlan pszichológiai éleslátásába és filozófiai mélységébe.
Fedezd fel Dosztojevszkij bölcsességeit, amelyek ma is aktuálisak, segítenek az élet nagy dilemmáinak megértésében és új perspektívákat kínálnak a hétköznapokhoz.
Az, hogy valaki különc, egyáltalán nem hiba, sőt ellenkezőleg, néha éppen a különc vonzza a nőket.
Ha az ember nem is lett vérszomjasabb a civilizációtól, mindenesetre gonoszabbul és galádabbul áhítozik a vérre, mint annak előtte. Azelőtt igazságosnak tartotta a vérontást, és nyugodt lélekkel irtotta ki, akit kellett; most pedig galádságnak tekintjük a vérontást, de mégis űzzük ezt a galádságot, sőt még inkább, mint azelőtt.
Az ember, bárki legyen is, mindig és mindenütt úgy szeretett cselekedni, ahogy akart, nem pedig úgy, ahogy a józan ész és az előny parancsolta; akarni pedig akarhat bárki bármit, tulajdon érdekei rovására is.
Az ember legjobb meghatározása: kétlábú és hálátlan élőlény.
Tiszta szív nélkül nincs teljes és helyes tudat.
A teljes, korlátlan hatalom – ha csupán egy légy fölött is – (…) a gyönyörűség egy fajtája. Az ember már természeténél fogva zsarnok, és szeret másokat kínozni.
Ha nincs isten, akkor mindent szabad.
Ha az illető nem fuldokolna, nem nézné faágnak a szalmaszálat.
Az ember minden körülmények között megőrizheti a méltóságát. Ha kell is küzdeni, a harc felemel, nem lealacsonyít.
A legbüszkébb nőkből lesznek a legalázatosabb rabszolgák.
Igenis van gyönyör a legmélyebb megalázottságban, megvetettségben is! (…) Ördög tudja, tán még a megkorbácsoltatásban is, mikor a szíj lecsap a hátunkra, és cafatokká tépi a húst.
Általában az ember csakugyan szereti lesújtottnak látni legjobb barátját. A barátság a legnagyobbrészt ezen alapszik.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
Állítsák oda a katonát a csatában az ágyú torka elé és lőjünk rá, – ő még akkor mindig remélni fog, de olvassuk fel ugyanazon katona előtt az ő megmásíthatatlan halálos ítéletét, s megőrül vagy sírva fakad.
Három erő, csupáncsak három erő van a földön, amelyek képesek örökre legyőzni és rabul ejteni e tehetetlen lázadókat, épp a boldogításuk végett – ezek az erők: a csoda, a titok és a tekintély.
A szegény megőrizheti vele született nemes érzületét, a koldus soha.
Megérti, uram, megérti, mit jelent az, ha valakinek már nincs hová mennie? (…) Mert hiszen mindenkinek kell, hogy legalább egy utolsó menedéke legyen!
Mit gondolsz, nem egyenlíti ki a parányi, egyszeri bűnt ezer jótett?
Minden relatív, minden viszonylagos, minden csak formaság…
