S bús lelkem az árnyékból, mely padlómon szétfolyva jár,
Nem szabadul – Soha már!
Edgar Allan Poe
1809. január 19. — 1849. október 7.
amerikai író, költő, novellista
Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
De szerelmünk több volt, mint soké,
Ki nagyobb, mint ő meg én,
Okosabb, mint ő meg én
S sem az angyalok a felhők felett,
Sem az ördögök tenger fenekén
Nem tehetik, hogy szívtől a szív,
Elváljunk, ő meg én.
Hogy uralkodnék szíveden,
Ha a magamé sem szabad?
Minden, mi van e bús világon,
Álomba ködlő furcsa álom.
Holt remények… Fáj az Élet… Éjbe vész a fénysugár…
Kár ma élni, kár ma már!
Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen
S nem virrad meg – sohasem!
Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve,
Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más…
De szerelmünk több volt mint szerelem
Tengerpart bús mezején –
Irigyeltek még az angyalok is
Fenn a felhők tetején.
Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.
A verses költészet egyetlen legitim birodalma a Szépség.
Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?
Nem a tudásban van a boldogság, hanem a tudás megszerzésében.
Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
S csak rémes árnyak bálja, melyet
A véres ablakokon át
Ma itt disszonáns zene mellett
Az utas kavarogni lát,
A sápadt ajtóból ma rémek
Folyója foly
Örökké, s hova azok érnek,
Van kacagás – de nincs mosoly.
Amint az erős ember is szereti kifejteni képességeit, és élvezi a testmozgást, amint izmait gyakorolja, úgy lelkesíti az „elemző” lelket a megfejtés lelki feladata.
A költészet a gondolat és a zene kombinációja.
Most Vihar s Elmúlás borúl,
Jelenre, Múltra, konokul,
Jövőm ragyogjon énvelem,
Szép reménnyel neked s nekem.
Szeretnek majd! Csak járt utad
Járatlanért ne hagyd el!
Őrizd örökké önmagad,
Ami nem vagy, máris add fel.
Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.