Mindig is jobban éreztem magam egyedül. Amikor az ember egyedül van, az egyetlen problémája önmaga. Jobb úgy. Mert elkerül a baj. Én rendes ember vagyok. Ezt tudtam magamról.
Az emberek olyan veszteseket akarnak látni, akik végül győztesek lesznek. Vagy egy győztest, akiből vesztes lesz. De egy vesztest, aki vesztes marad? Az túlságosan önmagukra emlékezteti őket. Önmaguk pedig nem érdekli őket.
.aztán nyúltam
az üvegért
nem voltam
gyenge
éppen hogy
erős:
ahogy megittam
azt a nagyszerű
kortyot
aztán letettem
az üveget:
mindenki
másképp
kerekedik felül
az életen.
Az embernek előbb Istent kellett megtalálnia, hogy megtalálhassa az ördögöt.
Nyilván mindenki
különc a maga módján
de annak érdekében
hogy az ember
normálisnak tűnjön a világ
szemében
legyőzi ezt a különcséget
és így lerombolja
azt, amire hivatott.
Őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek, csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyanott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.
Sokan úgy gondolják, hogy ha az író szenved, akkor jobban megy neki az írás. Ez baromság. A szenvedés is olyan, mint bármi más. Ha túl sok jut belőle az embernek, tönkreteszi. A szenvedéstől való megszabadulás teremti a nagy írókat, mert az olyan jó, hogy attól az olvasó is jól fogja magát érezni.
Amikor az embert betemetik a nehézségek, és nem lát kiutat, lehet, hogy egy pillanatig sem foglalkozik az elveivel.
Miért nem lehetek én egy átlagos csávó, aki egész nap csak baseballmeccset néz, és izgul, hogy mi lesz a végeredmény? Miért nem lehetek szakács, aki egész nap csak rántottát csinál, és köze nincs semmihez? Miért nem lehetek egy légy valakinek a csuklóján, akit alig érintenek meg a világ dolgai? Miért nem lehetek kakas egy tyúkólban, aki magokat csipeget? Miért pont ez jutott nekem?
Az élet legjobb részei azok, amikor az ember nem csinál semmit, csak vakarózik, csak nyammog. És ha azt mondjuk, minden értelmetlen, akkor nem lehet minden értelmetlen, mert ha tisztában vagyunk vele, hogy minden értelmetlen, akkor az, hogy tisztában vagyunk ezzel, már némi értelmet ad az egésznek. Értik, amit mondok? Amolyan optimista pesszimizmus ez.
Nekem mindig is gyanús volt, ha valaki másoknak akarta felolvasni a regényét. Ha nem ez a halál csókja, akkor semmi sem az.
Nem szoktam rágyúrni a vulgaritásra. Megvárom, míg magától tör a felszínre.
Csak a bátrak tudnak stílusosak maradni a teljes reménytelenségben.
Olyan ember vagyok, akit a magány éltet; úgy vagyok nélküle, mint más víz vagy étel nélkül. Legyengít minden egyes nap, amikor nem tudok egy kicsit egyedül lenni. Büszkének sose voltam büszke a magányomra, de nem tudtam meglenni nélküle. A szoba sötétje olyan volt nekem, akár a napsütés.
Ha azon aggódnék, hogy az embereket mi érdekli, soha nem írnék semmit.
A tévé több rossz kapcsolatot tart egyben, mint a közös gyerek vagy az egyház.
Ha úgy döntesz, belevágsz, akkor adj bele mindent! Különben el se kezdd! Az elszigetelődés az igazi ajándék. Minden más csak próba, hogy mennyire vagy kitartó és mennyire akarod csinálni. De te megteszed, az elutasítás és a rossz körülmények ellenére is, és jobb lesz mindennél, amit csak el tudsz képzelni. Ha megpróbálod, adj bele mindent! Nincs más ehhez fogható érzés. Egyedül leszel az isteneiddel, és az éjjeleid lángolni fognak, akár a tűz. Az életed egyenes úton halad majd a tökéletes nevetés felé. Ez az egyetlen jó harc, ami létezik.
Azoknak, akik hisznek Istenben, a nagy kérdések meg vannak válaszolva. Azonban nekünk, akik nem fogadják el rögtön Isten formuláját, a nagy válaszok nem maradnak kőbe vésve. Mi alkalmazkodunk az új helyzetekhez és felfedezésekhez. Mi alakíthatóak vagyunk. A szeretetnek nem kell parancsnak vagy a meggyőzés eszközének lennie. Én a magam Istene vagyok. Azért vagyunk, hogy elfelejtsük az egyház, az állam és az oktatási rendszerünk tanítását. Azért vagyunk, hogy sört igyunk. Azért vagyunk, hogy háborúzzunk. Azért vagyunk, hogy nevessünk, és olyan jól éljük az életünket, hogy a Halál féljen elvinni minket.